II. évad 29. rész

29. rész

Erőteljesen eltoltam magamtól és arrébb léptem. Tehát neki van egy olyan képessége is, amivel látja a múltat, ezáltal valószínűleg a jövőt is.

- E-ezt miért mutattad meg nekem?

- Nem világos? Gyilkosnak hívtál. Bebizonyítottam: nem vagyok az.

- Megmentettél, viszont megöltél kettő srácot. Akkor is gyilkos vagy!

- Nekem köszönheted, hogy nem végezted úgy, mint a drogos testvéred.

- Honnan tudsz róla?

- Mindent tudok, ami hozzád kapcsolódik.

- Ne nyomozgass utánam! Elmondtad, amit akartál, arra találod az ajtót. – biccentette a kijárat felé.

- És, ha nem akarok elmenni?

- Akkor páros lábbal rugdoslak ki az ablak… - kezével, befogta a szám.

- Ha ennyit idegeskedsz, ráncos leszel. – nekem elegem van ebből a srácból. Hagyjon békén. Olyan nagy kérés lenne? Elég volt!

Ráharaptam a kezére és arrébb ugrottam. Tűzfalat tettem magam elé. Sajnos nem ez a fő elemem, de tudom irányítani.

- Tudod, nem szeretem, ha szórakoznak velem. Fogalmam sincs, miért vagy ennyire agresszív, de engem hagyj ki a hülye kis játékaidból, értetted?

- Jó próbálkozás, csak nem vetted számításba: tudom a tüzet irányítani. – így pillanatok alatt el is távolította a falamat.

- Mit kéne tennem ahhoz, hogy végre békén hagyj?

- Semmit. Ha megunlak, eldoblak.

- Képzeld, én is egy érző lény vagyok.

- Tudom, ezért is szerettél belém. - vigyorgott. Látom, szórakozik.

- Nem vagyok szerelmes beléd! U-TÁL-LAK! Érted? U-T-Á-L-L-A-K!

- Nem hiszem…

- Szióka Micu! És Josh! – ugrott be a szobámba Lola.

- Lo-lola! Már haza is jöttetek?

- Milyen már? Hiszen este nyolc óra. Apropó! Nem szerettem volna megzavarni semmit, már megyek is.

- Nem! Lola, ma egy kicsit együtt lehetnénk. Tudod, olyan barátnősen.

- Igen? Ha zavarok, akkor…

- Dehogy. Josh, menni készült. – választ nem várva, siettem Lolával a szobájába. – Hol is van a te szobád?

- Reikoé mellett. – nevetett. Ez nem újdonság, ugyanis minden mondatát mosolyogva mondja végig. – És, van köztetek valami?

- Mi? Hiszen Reiko a testvérem lett.

- Mármint Josh és közted.

- Ja, igen…

- Tehát igen! Aszta! Nem tűnik túl barátságosnak. Te mégis megérted? Romantikus!

- Dehogy. Nincs köztünk semmi. Sőt! Ellenségekké váltunk.

- Ellenségekké?

- Ez hosszú. Igazából most is csak azt szeretném, ha eltűnne a szobámból.

- Értem. Annyira cuki, nem?

- Ööö, neked tetszik?

- A-a. Csak cukinak találom. Rengeteg helyes fiú jár a sulinkba.

- Hehe. Gondolom. Köszi, hogy bejöhettem, szerintem már lelépett. Vissza is megyek.

- Már?

- Aha, de nem miattad, természetesen.

- Jó, azért gyere be máskor is.

Huh. Nekem ez túl sok vidámság. Hogyan tud állandóan mosolyogni? Felfoghatatlan.

Beléptem a szobámba. Hűlt helyét találtam Joshnak. Az ágyamra dőlve, észrevettem egy levelet a szekrényemen. Már megint? Feltápászkodtam és elolvastam.

Most is találtál kibúvót. Ennyire félsz tőlem? Oké, megadtam rá az okot, de mit hiszel, meddig futhatsz? Mint már említettem egyszer: Bárhova menekülsz, megtalállak.

Ennek semmi értelme. Új játékot, bárhol talál magának. Mikor fog megunni engem? És én? Miért nem használom a képességeim ellene? Aj, már tisztáztam magamban milliószor: Nem bánthatok senkit. Mert azt a rosszlelkűek csinálják.

- Szeva, mizu?

- Kopogni luxus?

- A bátyád vagyok. Már megszokhattad.

- Na, milyen volt a vásárlás?

- Körülbelül ezer boltot jártunk végig, mert Elena kitalálta: vegyünk ruhákat is. Én soha többet nem megyek vele.

- Megérdemled. Perverz! Különben, mit akarsz?

- El kéne kezdenünk a kiidegelését. Apa nem sokára visszajön és mi még semmi nagydolgot nem tettünk.

- Ez igaz. Viszont apa csak hétfőn fog megérkezni. Van elég időnk.

- Akkor is. Fogalmunk sincs róla, milyen idegei vannak a banyának.

- Ez is igaz. Van ötleted?

- Még szép! Kezdésnek, elrejtettem a szobájában a régi telefonjaimat és mindegyiken beállítottam az ébresztőt hajnali háromra, valamint tettem rájuk tíz szundit.

- Pontosan mennyi telefon?

- Öt.

- És mikor csináltad?

- Amikor te leléptél Akatsuval, Elena lement a kisboltba, egy kis uzsiért. Addig simán ment.

- Király!

- Aha. A következő tervet majd tőled várom.

- Jó, megegyeztünk.

Ezek után, senkinek sem ajánlom, hogy bejöjjön a szobámba. Csak én érzem úgy, vagy ez a nap tényleg zsúfolt volt?

Másnap reggel elég nyárias időt tapasztaltam, így lengén öltöztem megint.

 

Oké, még sem annyira lengén. Lefutottam a földszintre, ahol Kyle a nutellámat kanalazta nagy gusztussal. Hogy akadna a torkán. Megláttam Elenát, éppen az utolsó simításokat végezte a reggelin, láthatóan hulla fáradtan. Bátyám rám kacsintott, én pedig elvigyorogtam magam, amíg a nő háttal állt nekem.

- Jó reggelt! – köszöntem egy mosollyal az arcomon.

- Neked is. Hogy hogy ilyen jókedvű vagy ma? – hozta a reggelit az asztalhoz.

- Jól aludtam . Te nem nézel ki túl jól. – magamban már rég kisördög fejet vágtam.

- Igen. Nos, hajnalban csörögni kezdett valami, vagy inkább valamik. Onnantól kezdve le sem állt.

- Mi csörgött? Lehet, csak képzelődtél. – csatlakozott a beszélgetéshez a tesóm is.

- Biztos nem. Bárhol kerestem a zaj forrását, nem találtam. – Kylenak nem sok hiányzott a röhögő görcshöz, ezért gondolatban mondtam neki:

’Idióta! Nehogy lebuktass!’

’Aha, mert te nyilván sokkal jobban bírod.’

- Szerintetek mi lehet?

- Ja, öm, fogalmam sincs.

- Nekem sincs.

- Akkor mit tehetnék?

- Szerintem, hagyd ennyiben, ma már biztos hűlt hangja lesz. – a bátyámnak mégis akad egy kis esze. Hihetetlen.

- Lehet, igazad van.

- Ch. Ez természetes.

Mikor már a suliban voltunk, az első személy, akit megláttam, Keyko szerelme. A könyökömmel oldalba is vágtam.

- Keyko, nézd, ki van ott. – mutattam Ambryre.

- Ó, látom.

- Készülj fel, mert pont erre jön. A hajad jó, fogaid, tiszták, jó illatú vagy. Készen állsz!

- Szióka Keyko maci! – a nyakába ugrott, a fiú pedig körülbelül lesokkolt.

- Visszatért a macira? – suttogta nekem Reiko.

- Hé, te vagy a bátyám barátnője? – mosolyog Lola.

- Még nem, de szeretnék az lenni.

- Csak szeretne.

- Miért mondod ezt? Keyko szerelmes belé. – súgom vissza.

- Ezt, ő mondta neked?

- Nos, nem, viszont elég egyértelmű.

- Aha.

- Hé, tudsz valamit, amit én nem? – erre elnevette magát.

- Mivel a testvére vagyok, ezért sokkal több dolgot tudok róla, mint te.

- Hahaha. Nagyon vicces.

- Képzeld, tegnap berekedt a torkom és, ezért otthon kellett marcsiznom.

- Marcsiznod?

- Hát, maradnom, te butus. – csípte össze Keyko orrát, én pedig Reikoval alig bírtam ki, nevetés nélkül.

- Tudod, Keykonak nagyon hiányoztál. – mondtam, egy vigyor kíséretében.

- Tényleg?! – teljesen megérte. Még egy nyakba ugrással bővült világos bőrű tesóm.

- Mi hagyunk is titeket. – Reiko elsétált, én meg mentem utána. – Hát, ez nagyon nagy volt.

- Nekem mondod?

- De viccet félretéve, tényleg nem Ambry…

- Felfogtam.

- Akkor jó.

- Most falazol Keykonak.

- Mi?

- Nyugi, nem mondom el senkinek ezt az aprócska titkot. – szökkentem be a terembe, de persze összeütköztem… Joshsal. - Bocs. – arrébblökött, egy szó nélkül és kiment a teremből. De táskával. – Hé, Akatsu, - léptem oda haveromhoz. – Hova ment?

- Valószínűleg haza.

- Haza? Neki így megy? Bejön, aztán, ha rossz a hangulata, akkor haza megy?

- Akár lehetne így is, viszont most más a helyzet.

- Kinyögöd még ma?

- Kirúgták.