2. rész

2. rész

Csak álltam az ajtó előtt, de nem tudtam megmozdulni. Leblokkoltam. Biztos, be akarok menni? Nem. Nem akarok, de muszáj. Kyle kinyitotta az ajtót, én pedig követtem. Ahogy beléptem a folyosóra, máris eléggé megbámultak.

- Na, szuper! Máris én vagyok a nagy szenzáció.

- Jaj, ne rinyálj már! Hiszen új vagy és még nem láttak. Ez normális.

- Ugye ezt te sem hiszed el? - erre csak megforgatta a szemeit.

- Na, én mentem a haverokhoz. Te meg gyere be a terembe, majd ha összeszedted magad. Aztán nehogy elájulj!

- Hát, kösz!

Megszólalt a jelzőcsöngő. Nem merek bemenni. Egyszerűen nem megy. Azt sem tudom, hol lesz órám. Ráadásul senkit nem kérdezhetek meg, mert mindenki az osztályban van. Nem tehetek mást. Leültem a padlóra és vártam. Hogy mire? Arról fogalmam sincs. Behunytam a szemem.

* Vámpír. Nagyon fáj, amit csinál.

- Daniel… - sóhajtom fel a fájdalomtól.

- Tudom, hogy fáj, de ezt most nem kerülhetjük el. Máshogy nem tudlak megmenteni. - Ezzel a mondatával, elhomályosult minden. És én… Meghaltam. De csak egy éjszakára. Amikor kinyitottam a szemem, nem emlékeztem semmire. Daniel sem mondott semmit. Pár nap elmúlása közben sokat változtam. Hirtelen nőttem úgy 5 centit, a hajam derékig ért és átszíneződött, a szemem meg hol világosabb, hol pedig sötétebb lett, vagy esetleg teljesen más színű. Tesi órákon, futásnál én voltam az első. Több súlyt bírtam felemelni, mint a fiúk. És olyan élesen láttam, hogy még a legkisebb hangyát is kiszúrtam a földön. Ekkor jött a nagy kérdés. Mi történik velem? Daniel látta, hogy valami miatt aggódok. De nem kérdezte meg, hogy mi a baj. Pedig mindig megkérdezi. Egyik nap már nem bírtam tovább és elmondtam neki mik történtek. Bár a külső változást ő is észrevette.

- Most mit csináljak Daniel?

- Nem tudod, mi történhetett?

- Nem, fogalmam sincs róla. De ez nem normális.

- Figyelj Mici! El kell mondanom valamit.

- Igen? És mit?

- Nos, a helyzet a következő. Ugye a buli előtt sokszor mondtad nekem, hogy milyen furcsa vagyok.

- Igen.

- És most te ugyan olyan furcsa vagy.

- Igen, erre már rájöttem.

- Olyanná tettelek, amilyen én vagyok. Van valami, amit senki nem tud rólam. És még előled is titkoltam, mert féltem, akkor talán nem lehetnénk ilyen barátok. Én vámpír vagyok.*

Meghallottam a becsengőt. Na, ne! Itt aludtam el? A suli kövén? Gyorsan felállok, de közben nekem ütközik valaki és visszaesem.

- Ó, bocs, csak késésben vagyok és nem figyeltem. - magyarázkodott nekem egy fiú. - Jól vagy? - segített fel.

- Igen. Köszönöm.

- Nem láttalak még ebben a suliban. Talán új vagy?

- Igen. A nevem Micuko Inoku.

- Örülök. Az enyém meg Akatsu Shizimo. - kezet ráztunk és csak akkor néztem fel rá. Pár centivel magasabb, mint én. Barna haja és barna szeme van. Szürke csőfarmert, fehér rock pólót és fekete tornacsukát visel. - Melyik osztályba fogsz járni?

-A 11. a-ba.

- Én is odajárok. De van egy rosszhírem. Már az első nap elkésel az óráról.

- Te is.

- Nálam ez már szinte megszokás. Mindig késésben vagyok. Gyere, siessünk. - futott előttem, én meg mentem utána. Remek, már az első nap bajba kerülök. Bementünk a terembe. Persze a tanár már bent volt.

- Elnézést a késésért… - kezdtem bele, de félbeszakított.

- Mi a mentségetek a késésre? - már épp szólaltam meg, mikor a fiú elkezdett beszélni.

- Ez a lány az új osztálytársunk és nem találta a termet, ahol órája van.

- Rendben. Ez elég érthető indok. És te, miért késtél már megint? - fordult a fiúhoz, de ő nem válaszolt. - Kérdeztem valamit. Miért késtél? - úgy látszik, nem tud magyarázatot adni, hát jó.

- Ő tudta, hogy új vagyok és meglátta, hogy bolyongok, ezért segített nekem. Egyébként időben beért volna. - találtam ki valami hihető magyarázatot.

- Hm. Most az egyszer megúsztátok. Akatsu, menj a helyedre. Te pedig mutatkozz be! - fordult felém a tanár. Én pedig egy kicsit izgulva fordultam az osztály felé.

- A nevem Micuko Inoku. Több becenevem is van. Bármelyiket használhatjátok. 16 éves vagyok, decemberben leszek 17. Kyle az ikertesóm. - részemről ennyi. Viszont most jöttek a kérdések.

- Miért ilyen a hajad színe? - már mondanám az igazat, de akkor Kyle furán néz rám, amiből ki is olvasom, hogy most hazudnom kell.

- Festve van.

- Mióta fested?

-14 éves korom óta. - legalább abban nem hazudtam, hogy mióta ilyen.

- És mitől ilyen hosszú. - ajjaj, erre nem készültem. De nehogy azt higgyétek, hogy totál aludt az agyam.

- Még sosem vágattam le.

- Jó, szerintem ennyi elég a húgom hajáról. - segített nekem a tesóm.

- Most, ülj le! - csak kettő pad volt, ahol padtárs nélkül ültek. Akatsu és egy másik fiú mellett volt hely. Vacilláltam egy kicsit. Az a fiú… Csak sötét cuccok vannak rajta. Fekete csőgatya, fekete póló, fekete tornacipő, sőt ha jól látom (márpedig éles a látásom), akkor még a szeme is fekete. Talán gyászol? Az ajtónyitásra és a bemutatkozásomra fel sem emelte a fejét. Lehet, hogy emós? Á, nem hiszem. Nem lóg a szemébe a haja, ráadásul nem vág olyan világfájdalmas képet. Nem tudom. Olyan… Olyan… Furcsa.