6. rész

6. rész

Érdekes. Nem neki kéne izgulnia, hanem inkább nekem.

- Mit mondott? - süket talán?

- Azt, hogy nem. - ismételtem meg, mire Josh jobban izgult. Mi van ezzel? Ránéztem, de nem mutatott semmi érdeklődést. Valószínűleg azért, mert nem hallja a fülesétől… Én barom! Akkor ezért nem válaszolt, mikor megkértem, hogy vegye le a táskáját.

- Nem tudom, maga milyen iskolába járt ezelőtt, de itt minden bizonnyal nem ugyanazok a szabályok vannak és jó lenne, ha ezt elfogadná. - dehogy nem ugyan azok a szabályok vannak, csak éppen nem akarom, hogy kiderüljön a titkom. – Még egyszer szólok: Vegye le a szemüveget.

- Én pedig még egyszer mondom: Nem.

- Az igazgatóiba! Most! Á, és úgy látom, lesz társasága is. - nézett Joshra. - Mr. Toyuya! Kísérje el Miss Inokut az igazgatóiba, és ha már ott van, mesélje el azt is, hogy miért hallgat zenét az órámon!

A fiú felállt és kiment, én meg követtem. Tehát mégis hallja, amit mondanak neki. Ment az igazgatói elé, de én egy hirtelen mozdulatot véve megfordultam és mentem az ellenkező irányba. Nem szándékoztam a második nap bajba kerülni, inkább ellógom az órát. Aha. Szép álom! Josh elkapta a kezem és megszorította.

- Te, mi a jó francot csinálsz? - kérdeztem, szinte már kiabálva, de ő csak elkezdett rángatni maga után. Nem sokáig. Kitéptem a kezem a markából. - Hagyj engem békén!

- Az igazgatói erre van. - és most először meghallottam, hogy beszél. Nem férfias, de nem is kisfiús a hangja. Olyan igazi tinis. Számomra egy kicsit megnyugtató, hogy tud beszélni, mert már kezdtem azt hinni, hogy néma.

- Igen? Kösz, hogy szóltál. Ezért fogok arra menni. - mutattam az ellenkező irányba.

És most olyat tett, ami cseppet sem volt kellemes és nagyon emlékeztetett a múltra. Megfogta a hajam és úgy tépett maga után. Nagyon emlékeztetett valamire. Vagy inkább valakire… Apa!

Önkéntelenül is elsírtam magam. De olyan keservesen, hogy attól féltem, valamelyik terembe behallatszik. Josh még mindig a hajamat fogta, ennek ellenére lerogytam a földre és csak bőgtem. Éreztem, ahogy meglepődik és elenged. Én pedig ezt kihasználva, ha nehézkesen is, de visszafutottam a terembe. A hátsópadhoz rohantam, felkaptam a táskám és már mentem is ki. Mondanom sem kell, az egész osztály engem figyelt. A tanár még mondott valamit, de nem figyeltem oda. Kimentem az udvarra, az egyik fa tövébe. Nem sírtam, csak bámultam magam elé. Josh mégis elég durva, de hát, én nem akartam menni. Ő meg gondolom nem akart bajba kerülni. Láttam magam előtt egy alakot. Méghozzá Akatsut.

- Te neked nem órán kéne lenned? - vontam kérdőre.

- De, ahogy neked is. Miért rohantál el?

- Miért rohantál utánam?

- Én kérdeztem előbb.

- Én meg utóbb.

- Na, válaszolj.

- Válaszolj te.

- Előbb te.

- Előbb te.

Úgy látszik ez az Akatsu olyan makacs, mint én, de ezt a játékot MINDIG én nyerem meg, most sem lesz másképp. És nem is volt.

- Na, jó. Feladom. - mondta 15 perc után.

- Eddig te veszekedtél velem a legtovább. Ez díjat érdemel.

- Hát, általában tovább bírom, de ellened egyelőre vesztettem. Majd még ráedzek.

- Jól teszed. Most pedig válaszolj! Miért futottál utánam?

- Mert nem néztél ki túl jól. És attól féltem, hogy mivel új vagy, esetleg leugrasz a tetőről Josh társaságától.

- Hát, azért nem annyira van ki az idegzetem.

- És mi volt?

- Mármint mikor?

- Az igazgatónál.

- Ja, nem mentem be.

- Akkor, miért rohantál ki a teremből, hiszen… Na, ne.

- Mi van?

- Josh bántott? - olyan hirtelen jött ez a kérdés, hogy leblokkoltam. Honnan tudja? Várjunk, ez nem kijelentés, hanem kérdés.

- Ezt meg honnan veszed?

- Mert ok nélkül nem rohan ki senki a teremből.

- Nem. Josh nem bántott. – annyira - Csak tudod, tegnap óta elég rossz a hangulatom.

-Ó, hát nagyon sajnálom. Esetleg szeretnél róla beszélni?

- Nem, inkább nem, de azért köszi. Amúgy sajnálhatod is. Mert ott kezdődött el a rossz hangulatom, amikor TE leöntöttél! - mondtam tök idegbetegen.

- Én nem leöntöttelek. – vigyorog - Hanem leköptelek.

- Az még jobb.

- Amúgy, miért nem vetted le a szemüveged, amikor a tanár mondta? Akkor elkerülhetted volna ezt az egészet. - na, gyerünk Micuko, találj ki valamit.

-A szemem miatt. - hülye, hülye, hülye! Le akarok bukni?

-A szemed miatt?

- Egy kicsit be van dagadva és nem tudtam máshogy eltakarni.

- Miért? Megütött valaki?

- Nem, csak egy kisebb sírógörcs jött rám. - Jesszus, miért kell ennyire őszintének lennem hozzá?

- Ó, értem. Ha szeretnéd, elmondhatod, mi bánt.

- Köszönöm, de nem hiszem, hogy ebben tudnál segíteni.

- Értem, ha mégis meggondolod magad, akkor szólj. Én, meghallgatlak.

- Köszi. - már épp menne el, amikor hirtelen visszafordul.

- Hé! Nincs kedved ma átjönni hozzám?

- Nem is tudom. Nem zavarnék?

- Nem, dehogy. Amúgy is. A szüleim üzleti úton vannak. Csak a húgom és a bátyám lesznek otthon. Őket meg nem zavarod.

- Hány évesek?

-A húgom 14 és 8. osztályos. A bátyám meg 18 és 12.-es. De nem a mi sulinkba jár.

- Akkor szívesen elmegyek, de szerintem jó lenne, ha előbb hazamennék, mert tudod így azért nem kéne megjelennem. A végén azt hiszik, hogy emós vagyok.

- Rendben, akkor suli után menj haza és itt találkozunk, mondjuk 3-kor?

- Jó, de ide jöjjek, a suliba?

- Nem, hanem a suli elé.

- Rendben. Akkor, háromkor.

Elteltek az órák és már mentem volna haza, amikor megállított Luna.

- Hé, nincs kedved ma velem, meg pár haverommal hülyülni? Lemegyünk a partra.

- Bocsi, de ma Akatsuhoz megyek át.

- Hoppá! Az új lány máris randizik? Jobb pasit nem találtál?

- Ez nem randi. - amúgy meg szerintem jóképű Akatsu. De nem kell félreérteni.

- Ha te mondod.

Mielőtt hazamentem volna, elmentem a boltba kontaklencséért. Vajon milyen lesz Akatsuéknál?