9. rész

9. rész

Hirtelen ültem fel az ágyban és ezzel együtt jajdultam fel, ami egy kicsit megijesztette azt a fiút, aki mellettem ült egy széken. Vagyis Akatsut.

- Hé, nyugi. Inkább feküdj vissza. Nagyon fáj?

-A hasam, igen. Meg a csuklóm. De, mi történt?

- Josh lökött rajtad egy nagyot és behúzott egyet a hasadba. A csuklód valószínűleg azért fáj, mert elszorította.

- Tényleg ezt tette? - a fiú bólintott.

- Én megmondtam, hogy kerüld el.

- Mit tehettem volna? Hiszen bántani akarta azt a lányt.

- Akkor is. Most helyette téged bántott. Ez jobb?

- Igen. Mert legalább a lányt meg tudtam védeni. De, miért ilyen durva?

- Az a lány, véletlenül hozzáért a kezéhez és ezért akarta bántani. Azt nem tudom, miért ilyen, de már így kezdte ezt a sulit.

- Ki kell derítenem.

- Te tényleg megőrültél? Még nagyobb bajod eshet.

- Vállalom, ha ezzel a többieket meg tudom védeni.

- Még csak most jöttél és máris jót akarsz tenni. De Josht inkább hagyd. Nem szeretnélek legközelebb a padlóról felkaparni. A bátyád is rossz állapotba került.

- Mi van a bátyámmal? - kaptam fel a fejem.

- Amikor te elájultál, ő odament Joshoz és már ütötte volna meg, de akkor hirtelen elkezdett összerogyni és, olyan képet vágott, mintha fájna neki Josh nézése. Ezt ki is használta az az állat. Képen vágta.

- És, most hol van Kyle? - kérdeztem aggódva.

- Az osztályban. Ő már megjárta a gyengélkedőt. Josht pedig egy hétre felfüggesztették.

- Menjünk vissza mi is.

- De…

- Jól vagyok.

Bementünk a terembe. Mivel Josht felfüggesztették, ezért egyedül ültem. Hazamentem. A hét többi napja viszonylag gyorsan telt és eljött a péntek, mikor is Akatsuhoz megyek aludni. Kyle is egy haverjához megy, mert bár nem fél, de nem szeret itthon lenni apával kettesben. Mintha, legalábbis én meg tudnám védeni. Hiszen 15 évesen sem ment.

* Ott feküdtem a bátyám mellet félig holtan. Mindenem sebes volt… Megint. Félni, már nem féltem, inkább csak a bátyámat féltettem. Nagyon nehezen tudtam mozogni. Minden mozdulat fájt. A bátyám mellkasára feküdtem, hogy meghallgassam a szívét. Hála Istennek, egyenletesen dobogott. Felkeltem mellőle és bementem a fürdőmbe. Hoztam törülközőt és vizet egy lavorban, majd elkezdtem tisztítani Kyle sebeit. Vérzett. Mindenhol. Megrémített a látványa. Soha nem láttam még így. Vérzett az orra máskor is, de most a teste, szinte minden porcikája véres. Amikor felhúztam a pólóját, felébredt.

- Te, mit csinálsz?

- Letisztítom a sebeid. Ne mozogj.

- De, te is vérzel.

- Majd magammal is foglalkozom, ha veled kész vagyok. De most nem lennénk ilyen helyzetben, ha te hallgattál volna rám.

- Meg akartam bosszulni…

- A bosszú csak egy rossz ember szívében fordul meg.

- De, mit kellet volna tennem?

- Semmit. Ezzel csak rontottál a helyzeten.

- Nem élhetünk rettegésben.

- De nem élhetünk, soha el nem múló sebekkel sem. - néztem a szemébe.

- Ha nem teszünk valamit, akkor ez folytatódik.

- Igen, tennünk kell valamit, de nem verekedéssel kéne megoldani a problémát.

- Itt a finom szó nem segít, csak a cselekedet.

- Cselekedjünk, de ne brutálisan. *

- Hallod? - zökkent ki szokás szerint a tesóm.

- Mi?

- Legalább háromszor kérdeztem meg, hogy holnap mikor jössz haza?

- Ömm, nem tudom. Te?

- Délkörül. Apánk tegnap józan volt kivételesen, ezért mondta, hogy nem lesz itthon egy hétig.

- Az szuper. Akkor áthívom Lunát szombatra.

- Felőlem.

A nap hamar eltelt, otthon azon gondolkodtam, milyen pizsamát vigyek Akatsuhoz. A kiskutyás kilőve, ahogy a nyuszis is. És az összes többi állatos. De várjunk csak! Van egy animés pizsim. Az jó lesz. Gyorsan felvettem egy bordó trikót, fehér rövidgatyát és egy bordó tornacipőt. A hajam kibontottam és már indultam is. Akatsu megadta a címet, úgyhogy biztos nem tévedek el. Vajon milyen lesz a hétvégém?