8. rész

Sziasztok!
Kicsit későn hoztam az új részt. Ennek oka: Anyukámmal voltam vásárolni és amikor hazaértünk, nem tudtuk kinyitni az ajtót. A kulcsot pedig nem tudtuk kivenni a zárból. Kemény 10 percet töltöttünk a folyosón, de aztán anyu még egyszer nekirugaszkodott XD és sikerült! Tehát nem is untatlak tovább, itt az új rész. Jó olvasást!

8. rész

- Hétvégén is átjöhetnél.

- Komoly?

- Aha. De hozd az animéidet is.

- Oké. Anime maraton?

- Anime maraton!

- Ezt megbeszéltük.

Elbúcsúztunk és már nyitottam is be a lakásba. Senki nem volt a földszinten. Remek, akkor TV-zek egy kicsit. Bekapcsoltam, aztán elfeküdtem a kanapén. Nem is vettem észre, amikor elaludtam.

Reggel kipihenten keltem fel. Ránéztem az órára és 07:30-at mutatott. Jesszus anyám. Kyle miért nem szólt? Futottam fel a szobámba. Lezuhanyoztam villámgyorsasággal és felöltöztem. Csak magamra kaptam, ami először a kezembe akadt. Szakadt farmer, fekete anime figurás póló és egy farmer tornacsuka. A hajam nem volt időm megfésülni. Már 07:50-et mutatott az óra és én még otthon ácsorogtam. 10 perc bejutni a suliba, de nem kockáztathatok. Teleportáltam és már bent is voltam. Beléptem, vagy inkább befutottam az osztályterembe, ahol mindenki engem bámult. Odamentem a helyemre és el is kezdődött az óra. Akatsu megdobott egy papírral, amiben ez állt:

Király a pólód!

Oh, köszi.

Tudod mire gondoltam?

Nem, de valószínűleg úgy is elmondod.

Nálunk aludhatnál péntekről szombatra.

Ömm, Nem túl korai ez még?

Ezt úgy mondod, mintha legalábbis járnánk.

Csak úgy értem, hogy ez a harmadik napom itt és három napja ismerjük egymást.

Az nem számít. Barátok vagyunk. Nem?

Hát, eddig nem tudtam róla. J

Most már tudsz. J

Ezután Kylenak is írtam egy levelet:

Kösz, hogy felébresztettél reggel.

Ja, bocs. Nem akartam zajongani.

Te ennyire hülye vagy? Miért nem ébresztettél fel???

Korán mentem el. Gondoltam, ha hatkor felébresztelek, akkor még dühösebb leszel. De nem is voltál a szobádban.

A kanapén aludtam.

Mi? Miért?

Mert tévéztem és gondolom közben bealudtam.

És mi lett volna, ha apa bánt?

Nem bántott és ez a lényeg.

Máskor figyelj jobban! Amúgy milyen volt a randi?

Nem randi!!!!!!!! De tök jó. Ja és pénteken nem alszom otthon.

Miért, hova mész?

Akatsuhoz.

Lamour van. Az biztos.

Te tényleg hülye vagy. Barátok vagyunk.

Ja. Még.

Erre már inkább nem válaszoltam. Szünetekben kimentem az udvarra. Egyik szünetben Akatsuval és Lunával beszélgettem, amikor megláttam Josht, ahogy egy lányt szorít a falhoz.

- Úristen. - mondtam.

- Mi az? - kérdezi Luna, mire én csak arra mutatok, amerre látom Josht.

- Segítek annak a lánynak. - határoztam el.

- Te megőrültél??? - zökkentett ki Akatsu. - Toyuya bánthat téged. Ezt akarod?

- Nem, de én nem félek tőle. - és már meg is indultam.

- Engedd el! - szóltam, de nem figyelt rám, csak tovább szorította a lányt. - Nem hallod? Engedd el!!! - kiabáltam, amire már mindenki minket nézett. A lányt nagy erővel arréblökte. Hirtelen hátrafordult és most engem szorított a falnak.

- Te is úgy akarsz járni, ahogy azok, akik velem kikezdenek, vagy akárcsak hozzám szólnak? - Nagyon erősen fogta a csuklóm, de én meg sem moccantam. Kyle meglátott minket és már indult felénk, amikor a gondolataimban elkezdtem hozzá beszélni: Maradj ott! Megoldom! Csak bízz bennem!

Nehezen, de megállt.

- Te új vagy itt, ezért most csak figyelmeztetlek. De, ha máskor is az utamba állsz, akkor bajok lesznek. - nagy lökéssel elengedett, és már indult is el tőlem, viszont a büszkeségem nem engedett.

- Én nem félek tőled! - erre megállt és hirtelen megint nekiszorított a falnak. Nagyon közel volt. Egy kicsi zavar öntötte el a testem.

- Biztos? - szorított erősebben.

- Az, hogy lányokat bántasz, csak annyit mutat meg, hogy gyáva vagy. - vágtam a képébe. Nagyon dühös lett. A többiek meg szinte levegőt sem mertek venni. Már emelte a kezét és fel is pofozott. Aztán engedett a szorításon.

- Na, miért nem menekülsz? Hiszen hagyok rá esélyt.

- Én nem futamodok meg. Még tőled sem Josh Toyuya. Mert nem félek a gyáváktól. - és kaptam tőle még egy pofont.

- Nem érted, igaz? Te csak egy kislány vagy. És, ha nem félsz tőlem, akkor csúnyábban megjárod, mint általánosságban.

- Én, nem ismerlek téged, de meg foglak ismerni és az neked csak rossz lesz.

- És ezt most vegyem fenyegetésnek? Egy ilyen kislánytól?

- Te sem ismersz engem Josh. És ne akard megismerni a rosszabbik énemet.

- Itt te leszel az egyetlen, aki megismeri az én rosszabbik énemet. - ezután elsötétült minden, és amikor felébredtem, egy orvosi szobában találtam magam.