10. rész

10. rész

Oda is értem a sárga ház elé. Csengettem és nem telt el egy perc, máris ajtót nyitott Areto.

- Szia Micó! - köszönt, olyan animés mosollyal, csukott szemmel.

- Szia Areto. Az öcséd itthon van? - de furcsa kimondani, öcséd.

- Persze, a konyhában süt valamit, gyere be.

- Köszi.

- Tényleg anime maratont tartotok?

- Igen. Te is csatlakozol?

- Simán.

Bementünk a konyhába és Akatsu éppen kettő pizzát vett ki a sütőből.

- Szia. - köszönt ő is mosolyogva.

- Szia.

- Hoztad az animéket?

- Igen, a táskámban vannak.

- Menj fel nyugodtan, én addig felvágom a pizzát és felviszem.

- Oké.

Megindultam, fel és Areto is jött utánam. Én lehuppantam Akatsu ágyára, ő pedig a szekrényében turkált ruháért. Nem zavartatta magát. Előttem levette a pólóját és felvett egy másikat. Inkább elfordultam, mintha az animéimat akarnám kivenni a táskámból.

- Ó, bocsi, ha zavarba hoztalak. - mi, ezt honnan tudja? Ennyire látszik?

- N-Nem. Dehogy, csak nézem, hogy mit kéne megnézni. - ennél bénább hazugságot nem találhattam volna ki.

- Értem. - mosolygott. - És mid van? - huppant le mellém szorosan. Jöhetne már Akatsu. - Mi történt a kezeddel? - jaj, ne. Meglátta a csuklómat.

- Ja, csak az egyik osztálytársam miatt ilyen. - Jesszus! Miért vagyok ennyire őszinte.

- Kitalálom. Josh Toyuya.

- Honnan tudtad?

- Akatsu szokott róla beszélni. Nagyon fáj? - ért hozzá a csuklómhoz. Felszisszentem. - Azt hiszem, ezt vehetem egy igennek.

Felállt, odament a fiókjához, kivett egy fáslit és rátekerte a csuklómra. Ügyelt arra, hogy ne fájjon. De egy 18 éves fiú, miért tart fáslit a fiókjában?

- Miért tartasz a fiókodban fáslit?

- Szokott fájni a csuklóm és olyankor rátekerem.

- Köszönöm. - mosolyogtam, és ő is mosolygott.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Neked bejön az öcsém?

- Mi???? Nem! Dehogy!

- Jó, jó. Csak kérdeztem. - nevetett.

- Na, itt is vagyok. - lépett be Akatsu.

- Srácok. Én előbb elmennék zuhanyozni, ha nem gond.

- Nem. A fürdő a folyosó végén van. - tájékoztatott Akatsu.

- Oké. Sietek.

Mentem a folyosó végére és két ajtó volt. Mivel nincsenek röntgen szemeim, ezért nem tudhattam, melyik a mosdó, így, hát benyitottam az egyikbe. Rossz hely. Bordó falakat pillantottam meg, animés poszterekkel és az ágyon Szerina.

- Ó, bocsi. Én a mosdót kerestem. - már csuknám be az ajtót és mennék a másikhoz, amikor megfordul a lány és rám néz. Pirosak a szemei és sír. Gyorsan elfordul, nekem meg nincs szívem otthagyni. Odamegyek mellé, de nem ülök le. - Mi a baj?

- Hagyjál békén! Menj inkább a bátyámhoz! Ő biztos örül majd a jelenlétednek. - hisztizte. Már majdnem tudom, miről van szó, de még nem igazán pontos, hogy mit érez. Jelenleg gyűlöletet, szomorúságot, csalódottságot és… És…

- Én csak segíteni szeretnék.

- Elhiheted, hogy attól még, mert benyalsz nekem, attól a bátyám nem fog jobban kedvelni.

- Nekem nem is ez a szándékom.

- Aha, akkor meg akarsz zsarolni valamivel. Például mondjak Akatsunak olyanokat, hogy milyen kedves, szép, aranyos, vicces, megértő lány vagy. Arról ne is álmodj. Ezzel már más csajok is próbálkoztak és én nem…

- Én nem járok együtt Akatsuval. Új vagyok a suliban és ő, meg egy Luna nevű lány az egyetlen, akik a barátaim. Még csak egy hete ismerjük egymást.

- Jó, akkor el akarod csábítani. De elmondanám, a bátyám nem bukik a szőkékre.

- Én nem akarom elcsábítani. Barátok vagyunk és ez nem fog változni. - felálltam és már ki is mentem.

Zuhanyzás közben gondolkodtam. Ahogy egy fiú és egy lány elkezd barátkozni, egyből azt hiszi, mindenki, hogy szerelmesek. Ez nagy hülyeség. Belebújtam a pizsimbe, ami egy fehér pólóból és egy fekete rövidnadrágból állt, amiken Vampire Knight szereplők díszelegtek. Mentem, volna vissza a fiúk szobájába, amikor meghallottam, ahogy Szerina még mindig keservesen sír. Az az érzés. Mi lehet? Nincs már gyűlölet. Csak harag szomorúság és… És… És… Szerelem! Most mit csináljak? Segítenem kell neki. Bekopogtam, de nem jött válasz. Benyitottam és mellé mentem ugyanúgy, ahogy nemrég.

- Mit akarsz? - kérdezi, de rám sem néz.

- Már mondtam, segíteni szeretnék.

- Nem kell a segítséged!

- Figyelj. Én még nem voltam szerelmes, ezért nem igazán tudom, mit érzel, de…

- Ki mondta, hogy szerelmes vagyok?

- Csak gondolom. Láttam már mást is szerelmesnek lenni. Vagy talán nincs igazam? - erre csak lehajtotta a fejét. - Mi történt? Bennem megbízhatsz. Mesélj.

- Miért mondanám el neked? Te nem vagy senkim! Tűnj ki a szobámból!

Nem hiszem el. Mit ártottam én neki? Baj, hogy élek? Á, inkább visszamegyek a fiúkhoz.

- Azt mondtad, sietsz. Ehhez képest eltelt már fél óra.

- Jó, bocs csak véletlenül a húgotokhoz nyitottam be.

- És túlélted? - kérdezi meglepődve Areto.

- Igen. Éppen… - nem biztos, hogy el kéne mondanom nekik.

- Éppen? - kérdez vissza Akatsu.

- Éppen gépezett.

- És aztán megtaláltad a fürdőt?

- Igen.

- Jó a pizsid! - dicsért meg Areto.

- Köszi.

Betettük a Vampire Knightot, aztán valamikor éjjel 1 körül elaludtam és az utolsó emlékem, hogy Akatsu vállára dőltem. Reggel egy vakuvillanásra ébredtem fel. Areto fényképezett le engem, vagyis inkább minket?

- Mit csinálsz? - kérdeztem álmoskás hangon, de ő csak kuncogott. Oldalra kaptam a fejem és Akatsu úgy dőlt rám, ahogy én este. Ez egy kicsit félreérthető. Felugrottam, hogy kikapjam a tesója kezéből a telefont, de Akatsunak nem tartotta semmi a fejét, így leesett az ágyról.

- Áú! - fogta a fejét.

-Ó, jól vagy? - kérdeztem, majd felsegítettem.

- Mondhatjuk, de ti mit műveltek?

Areto megmutatta a képet, erre mindketten elkezdtük üldözni. Most nem vetettem be a gyorsaságom inkább csak játszottam. Egy hirtelen mozdulattal ráugrottam a hátára, de ő lerázott.

- Figyi, Akatsu. Kerítsük be. Te tovább üldözöd egyenesen, én meg elölről. Oké?

- Oké.

Futottam és már meg is láttam Aretot. Elbújtam, majd amikor közel volt, elölről ugrottam rá.

- Na, add ide szépen azt a telefont.

- Arról ne is álmodj.

- Jó, akkor ne add ide, csak töröld ki a képet!

- A-a. Ingyen nem.

- Jó, mit kérsz érte?

- Lássuk csak több lehetőség van. Vagy egy hétig a csicskám leszel öcsi, - nézett Akatsura.

- Vagy? - kérdezte a bátyját, mert ettől a lehetőségtől valószínűleg kirázta a hideg.

- Vagy velem töltesz egy napot. - nézett rám.

- Na, ki is akar randizni kivel? - mosolygott gúnyosan Akatsu.

- Én nem mondtam, hogy randi. De lehet az első lehetőség is.

- Az kizárt! - tiltakozott az én kedves haverom.

- Hát, jó. Akkor Micó, rajtad áll a dolog. - küldött felém egy mosolyt a bátyja.