3. rész

3. rész

Bár, ha jobban belegondolok… Egy fiú feketében. Nem is annyira furcsa. Na, jó. Lassan ideje lenne eldöntenem hova üljek. Akatsu jó fej, de mégis… Nagyon kíváncsi vagyok erre a fiúra. Így hát, oda mentem a padjához és leültem mellé. A többiek nagy szemmel figyeltek. Sőt, szerintem még a tanár is meglepődött. Mi ennyire furcsa? Talán félnek ettől a sráctól? De hát mi okuk lenne rá? Hiszen, ha egész nap ilyen, mint most, akkor a légynek sem tud ártani. Miután kicsodálkozták magukat a többiek, folytatódott az óra. A fiú oda sem figyelt arra, amit a tanár beszélt. Jól el volt magában. Én Akatsunak dobtam egy papírt, amire ráírtam:

Kösz, hogy kimentettél. Örülök, hogy az első napomon nem kerültem bajba.

Elolvasta, írt rá valamit, aztán visszadobta.

Szívesen. Én is köszönöm, hogy kimentettél. De a helyedben én nem ülnék ott.

Miért?

Dobtam vissza neki. Már írta a választ, amikor hirtelen leestem a székemről. Nem azért, mert olyan béna vagyok, hanem, mert az a fiú lelökött. Mindenki hátrafigyelt ránk. A fiú meg csak folytatta tovább a… Semmit tevést.

- Mi történt, Micuko? - kérdezte a tanár.

- Ömm, leestem a székről, mert túlságosan oldalra hajoltam. - erre az egész osztály elkezdett nevetni, kivéve Akatsu, a fiú, egy másik lány meg én. Szuper!

- Máskor legyél óvatosabb. - erre visszaültem. Egy pillanatig éreztem, hogy ez a fiú meglepődik azon, hogy nem köptem be. Nem tudom, miért nem tettem. Egyszerűen csak nem ismerem még és nem szeretnék már is egy ellenséget magamnak. Akatsu visszadobta az üzenetet.

Vigyázz vele. Veszélyes. Jól vagy?

Igen, jól vagyok. De bízz bennem, majd megismerem.

Benned bízom, csak benne nem. És ne akard megismerni.

Miért?

A látóteremből láttam, ahogy a fiú megint le akar lökni, de jók a reflexeim, ezért még időben megfogtam a csuklóját. Ekkor éreztem egy negyed másodpercig azt, hogy meglepődött és kicsit izgul, de aztán csak elrántotta a kezét. Akatsu meg fejbetalált a papírral.

Majd meglátod. Csak ne provokáld.

Ne provokáljam? Hiszen hozzá sem szóltam és máris meg akar sebesíteni. De attól még nem biztos, hogy ilyen. Lehet, az zavarja, hogy mellé ültem. Kicsöngettek. Én tök ráérősen szedegettem a cuccom és mentem volna tesire, de Akatsu az utamba vágott.

- Figyelj! Tényleg ne legyél a közelében. Senkit nem bír. Főleg nem az újakat.

- Szeretném megismerni.

- Ebből még nagy bajod lehet. Kerüld el! - és már ment is átöltözni. Vajon mi lehet a baja vele? Oké, nem nagyon tetszett, hogy lelökött, de attól még nem lehet annyira szörnyű. Én is bementem az öltözőbe. Átöltöztem és már indultam volna a tesiterembe, amikor megszólított egy lány.

- Hé, új lány! Kötelező felfogni a hajad, különben a tesitanárnál egyből szerzel egy mínusz pontot.

-Á, köszi, hogy szóltál. Micuko vagyok.

- Én meg Luna.

- Szép neved van.

- Köszi. De menjünk, mert a végén elkésünk!

Bementünk a tesiterembe. Kiküldtek futni kettő suli kört. Futásnál sosem fogom vissza magam. Így mindig én leszek az első. Most is ez a helyzet állt fenn. Csakhogy az a fiú szorosan a nyomomban futott. Á, egy vetélytárs. Túl nagy vetélytárs. Amikor utolért, egyből el is gáncsolt.

- Áu. - estem a földre.

- Mondtam, hogy kerüld el. - segített fel Akatsu már megint.

- És én nem is mentem a közelébe. Csak futottam és beért.

- Jobb, ha nem előzöd meg futásba, mert azt nem szereti, ha tesiből valaki jobb nála.

-Ó, igen? - vigyorogtam. - Hát, akkor engem nagyon nem fog csípni.

És már rohantam is. Ha nagyon szemét akarok lenni, akkor teleportálok, de az úgy nem lenne tisztességes. Szóval csak futottam, amíg be nem értem a fiút. A szeme sarkából rám nézett, de gyorsabbra kapcsolt. Végül egyszerre értünk be.

- Úgy látom Toyuya, van egy ellenfeled. Méghozzá egy lány. - mondta a tesitanár. - szóval a vezetékneve Toyuya. De mi a keresztneve?

- Hú, hallod nem vagy semmi! - támad le Luna az öltözőben.

- Miért is? - Kérdezek vissza értetlenül.

- Josh Toyuyát még senki nem tudta megverni tesiből. – szóval Josh.

- Én sem vertem meg. Döntetlen lett.

- Akkor is. Így még senki nem vette fel vele a versenyt.

- Tudod, nem szeretem, ha legyőznek.

Kimentem a folyosóra és láttam, hogy Josh is éppen akkor lépett ki. Beszélnem kell vele. Meg kell tudnom, hogy miért ilyen… Ilyen… Durva. De mielőtt elindulhattam, volna elém ugrott Luna.

- Ebédelünk együtt?

- Hé, Luna ne támadd már le így! - szólt rá Akatsu.

- Igen ebédelek veled.

- Vagyis velünk. - javított ki Akatsu, aztán ivott a kólájából.

-Á, szóval ti együtt jártok?-kérdeztem, ennek hatására Akatsu, kiköpte az üdítőt, egyenesen rám. A fenébe! Miért nem látok a jövőbe?

- Dehogy járunk együtt! - akadt ki Luna

- Ez még viccnek is rossz! - értett egyet a fiú is, aki leköpött.

- És tudod mi rossz még viccnek is? - kérdeztem.

- Mi?

- Az, hogy most köptél telibe. Az első napomon így menjek be az utolsó órákra?

- Majd megszárad.

- Lehet, de a folt, attól még ott marad.

- Gyere, adok neked ruhát. - szólt végül Luna. Bementünk az öltözőbe és felvettem, amit Luna adott. Már nem azért, de én így soha nem öltöznék fel. Katonamintás háromnegyedes gatya, fehér ing és szintén katonamintás tornacsuka. Remekül néztem ki. Bementünk az osztályterembe. Megint Josh mellé mentem. Eltelt ez az óra is, ebédeltem a srácokkal és végigültem még két órát. Akatsu tényleg nem szerelmes Lunába. Különben éreztem volna. Ez a Josh viszont nagyon furcsa. Nem érez semmit. Mintha egy élettelen tárgy lenne egy élethű testben. Ezen még gondolkodom. Hazamentem, átöltöztem és Tv-t néztem. Kyle is hazajött és lehuppant mellém.

- Na, milyen volt az első napod?

- Egész jó.

- Szereztél barátokat?

- Nos, szóban nem állapodtam meg senkivel, hogy barátok vagyunk. De Lunával és Akatsuval jól kijövök.

- Az jó. - úgy látszik nem hallotta senkitől, hogy mit csinált Josh. - Láttam, mit csináltál. - lehet, elkiabáltam, de várjunk csak. Én nem csináltam semmit. - Josh mellé ültél.

- És?

- Akatsu és Luna nem figyelmeztetett? Josh veszélyes és mindenki fél tőle.

- Ugyan már, meg tudom védeni magam.

- Úgy, ahogy apa ellen is?