7. rész

7. rész

Otthon átöltöztem. Fehér rövidgatyát, fehér, feliratos pólót és fekete tornacsukát vettem fel. A hajam kontyba fogtam. Betettem a kontaklencsém és bepúdereztem a szemem. Elvégre nem akarok úgy kinézni, mint egy zombi. Fél háromra készen is lettem.

- Kyle, elmegyek itthonról. Majd olyan 7-8 óra körül itthon is vagyok.

- Azta! Milyen már ez a hirtelen hangulatváltás. Hova mész, hogy ennyire fel vagy dobva?

- Akatsuhoz.

- Hoppá! Az új lány máris…

- Fogd be! Nem pasiztam be! De hozzád nagyon passzolna Luna. Ugyan így félreértette.

- Tehát nem randi?

- Nem! Csak látta, hogy szomorú vagyok és ezért áthívott.

- Jó, de ne legyél ott éjszaka is. - poénkodik.

- Hülye!

Elindultam a sulihoz. Nos, kíváncsi vagyok, milyen lesz a délutánom. Még csak tegnap jöttem ebbe a suliba, de máris áthív magához az egyik osztálytársam. Túl szép, hogy igaz legyen. De valószínűleg tényleg igaz, mert látom Akatsut a kerítésnél, ahogy rám vár.

- Szia! Bocs, ha késtem. - álltam meg mellette.

- Szia! Nem késtél.

- Akkor jó.

- Te aztán gyorsan váltod a hangulatod. Az egyik órában még feketében látlak a másikban meg fehérben.

- Hát igen. Azt hiszem, én hangulatember vagyok. - mosolyogtam.

Közben odaértünk Akatsu házához. Csak egy utcányira lakik a sulitól. Jó neki!

- Ugye szóltál a tesóidnak, hogy jövök?

- Nem, miért?

- Mert azért jó lenne, ha tisztában lennének vele.

- Ők is szoktak csak úgy barátokat hozni. Nyugi.

Tehát, a barátjának tart? Máris? Kinyitotta a kaput. Csak most vettem észre, milyen nagy a ház. Kívül narancssárga, vörös cseréptetővel. Van benne négy szoba. Felül kettő, meg egy fürdő, alul kettő, egy fürdő, egy konyha, egy nappali és egy étkező. És a kert… Óriási. Tuti, hogy oltári gazdagok.

- Fenn van az én szobám, de a bátyám is ott lakik. Meg a húgom szobája. Lenn pedig egy vendégszoba és anyáék szobája. Mit szeretnél először csinálni?

- Nem tudom. Talán megmutathatnád a szobádat.

- De ott van a bátyám is. Nem baj?

- Nekem nem.

Felmentünk a lépcsőn és éreztem, hogy Akatsu izgul. Lehet, azért, nehogy leégessék a tesói? Benyitott a szobába. Eszméletlenül nagy. A színe alapból világoskék és tele van anime figurákkal. Nagy plazma Tv a szoba közepén és azon kívül mindenből kettő. Megakad valamin a szemem. Az egyik ágyban fekszik egy fiú. Barna hajú, barna szemű. Egy melegítőgatya és egy laza póló van rajta. Éppen alszik.

-Ő a bátyád? - suttogom Akatsunak.

- Igen. Már régóta alszik. Lassan fel fog kelni, de szerintem inkább menjünk le a nappaliba vagy készítsünk valami édességet.

- Szeretsz sütni?

- Hát inkább csak díszíteni a sütiket.

- Én is. Na, meg persze megenni. - nevettem, amire ő is elkezdett nevetni.

- Lementünk a konyhába és megláttam egy lányt. Tőlem fiatalabb pár évvel. Most léphetett be a tinikorba. Valami fagyi szerűséget szórt tele cukorral. Éppen ment volna el, amikor meglátott minket.

-Ő, Szerina a húgom. Szerina ő pedig…

-A csajod, vágom, és nem vagyok rá kíváncsi. - ment el mellettem a kiscsaj.

- Hát, ez jól ment. - mondtam, majd leültem az egyik székre.

- Nem a te hibád. Szerina mindenkivel ilyen eleinte. Főleg a csajaimmal.

- De én nem vagyok a csajod.

- Jó, de ezt ő nem tudja.

- Remélem, legalább a bátyáddal jól fogok kijönni.

-Ő, nem ilyen mogorva, úgyhogy nyugi. Inkább süssünk.

És nekikezdtünk. Két órán keresztül szórakoztunk ezzel. A végeredmény: Rengeteg süti, amiken ezek voltak: medvecukor, drazsé, csoki golyó, földimogyoró, kókusz, habcukor, savanyúcukor, nápolyi törmelék, ét csoki reszelék és még had ne soroljam, hogy mi.

- Te kóstolod meg előbb. - szögezte le Akatsu.

- Nem bánom. Köszönöm a megtiszteltetést.

Beleharaptam a sütibe. Akatsu csak bámult rám nagy szemekkel, hogy mi a véleményem.

- Nos, eszméletlenül, giga, mega, hiper, szuper nagyon furcsa. - mondtam az értelmes reakciómat.

- És ehető?

- Nekem bejön.

Ő is evett a sütiből és még én is befaltam egy-kettőt. Aztán kijött Akatsu bátyja. Nagyon álmoskás fejet vágott, ráadásul a haját is elaludta, de nagyon cuki volt így.

- Sziasztok.

- Helló. - köszönt Akatsu.

- Szia. - köszöntem én is.

- Nem is mondtad Akatsu, hogy van…

- A-a. Nem vagyok a csaja. - tiltakoztam reflexből.

-Ó, pedig azt hittem.

- Ma már te vagy a negyedik, aki azt hiszi. De megbocsájtunk. - adtam a nagylelkűt.

- Köszi. Amúgy Areto vagyok. - nyújtott kezet.

- Én pedig Micuko.

- Örülök.

- Szint úgy. - nagyon szép szemei vannak. El tudnék veszni bennük. De ezt most hagyjuk.

- Felmegyünk tévét nézni? - kérdezte Akatsu.

- Aha. Menjünk. - mosolyogtam.

- Mi az? Csak nem bejön neked? - vigyorog rám Akatsu.

- Nem. - könyököltem az oldalába.

- Jól van. Csak megkérdeztem.

Felmentünk és néztünk valami szappanoperát. Egy idő után meguntam, ezért átkapcsoltam egy másik csatornára, ahol animét adtak.

- Remélem, nem baj. - fordultam Akatsu felé.

- Nem. Imádom az animéket.

- Tényleg? És melyik a kedvenced?

- Nem is tudom. Talán a Bayblade.

- Azt én is szeretem. Meg a Vampire Knight is nagy kedvencem.

- Te is szereted az animéket?

- Mi az, hogy. Egy egész gyűjteményem van otthon.

- Az király!

Néztük tovább a Narutot, amikor bejött Areto is. Lefeküdt az ágyára és ő is nézte. Hogy honnan tudom? Nem, nem bámultam. Csak éreztem. Igen, ez is olyan vámpíros dolog. Aztán gondolt egyet és levette a pólóját. Én meg nem bírtam ki, hogy el ne piruljak, pedig nem vagyok az a pirulgatós. Nem néztem rá, de még is láttam. Nem bírom tovább.

- Hé, Akatsu. - szóltam neki. - Nekem haza kell mennem. Megígértem, hogy hétre otthon leszek.

- Oké, akkor hazakísérlek.

- Nem szükséges. Végül is még világos van.

- Nem baj. Úgy is unatkoznék itthon.

- Hát jó. Szia Areto! - köszöntem el.

- Szia Micó! - mosolygott rám. Hm Micó. Ilyen becenevet még nem kaptam. Hát rendben. Elindultunk haza.