12. rész

12. rész

Másnap elég későn keltem fel. 12:30-at mutatott az órám. Azt hittem, rosszul látok. Bár úgy sincs semmi dolgom, miért ne lustálkodhatnék. Átmentem Kyle szobájába, de nem találtam ott. Vajon hova ment? Nem is szólt, hogy elmegy, pedig mindig tájékoztatjuk egymást. Biztos az egyik haverjánál van. Visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Felmentem facebookra és kettő ismerősnek jelölésem volt. Az egyik Akatsu, a másik Areto. Ahogy visszajelöltem őket, Areto egyből írt.

--Szia. Megvan, hogy hova megyünk.

--Szia. És?

--Délelőtt elmehetnénk vidámparkba és ott lennénk délutánig. Aztán este mozizunk és elviszlek vacsizni. Jó lesz?

--Nem tudom, milyen lesz, de nekem megfelel. J

--Oké, akkor érted megyek majd. J

--Jó, Akatsu tudja a címem. Majd megmondja.

--Szuper.

Játszottam még egy kicsit, aztán hallottam, hogy valaki bejött az ajtón. Vagy inkább beesett. Úgy, ahogy voltam (nyuszis pólóba és szintén nyuszis rövidgatyába, ami pizsamaként szolgált), lassan lementem a lépcsőn. Nem tudtam, hogy betörő-e, vagy apa, vagy valaki más. Kinéztem a fal mögül és majdnem elájultam. Kyle volt. Vérzett. Kísértetiesen emlékeztetett a múltra, csakhogy most nem apa verte meg. Lerogyott a padlóra és csak lehajtotta a fejét.

- Kyle!!! - rohantam hozzá. - Mi történt veled? - emeltem fel a fejét.

- Én… Elmentem… - alig tudott beszélni.

- Hova? Hova mentél el?

- Toyuyához.

- Tessék?! - ugrottam el mellőle. - Te teljesen megőrültél?

- Én… Csak…

- Nem értem. Nem te mondtad, hogy kerüljem el?! Erre, te rohansz bele a vesztedbe!

- Egyszerűen meg kell tanulnia, hogy nem marad következmények nélkül a tette.

- Hát gratulálok. Tényleg nem maradt következmények nélkül! Mert most itt ülsz a padlón! Véresen! Sebesen! És miért? Mert ilyen önfejű vagy! De én ezt meguntam! Ne várj tőlem segítséget! - felrohantam a szobámba.

Egyszerűen nem értem. Miért akarja minden áron megleckéztetni Josht? Nem volt neki elég az az egy verés? Most akart még egyet? Én értem, hogy miattam csinálta, de hallgatnia kellett volna rám. Nagyon mérges vagyok rá, de van valami más is… Ahogy Kyle próbál védeni engem, úgy nekem is kötelességem őt védeni. És nem csak rá vagyok mérges, hanem arra is, aki ezt csinálta vele. Nem fogom ennyiben hagyni a dolgokat. Ha vége Josh felfüggesztésének, akkor elbeszélgetek majd vele. Lementem készíteni valami ebédet, közben megláttam Kylet a kanapén. Valószínűleg nem tudott felmenni az emeletre. Most is csak csukott szemmel pihen. Nem alszik. Ilyen sérülésekkel nem lehet aludni. Nem tisztítja le magát. De ilyen állapotban nem is csodálom, hogy nem bír megmoccanni. Főztem húslevest, sütöttem rántott húst, készítettem krumplipürét, paradicsomsalátát, meg mákos sütit. A kedvenceim. És Kyle kedvencei is. Ebben is hasonlítunk. Mikor kész lettem, Kyle ugyanott feküdt. Nem hiszem el. Azért igazán megmozdulhatott volna. Nincs szívem így hagyni. Hoztam vizes törülközőt és egy tálat vízzel. Elkezdtem letörölni a vért az orráról, erre kinyitotta a szemét.

- Azt mondtad…

- Fogd be! - szóltam le. - Gyere, felkísérlek a szobádba. - mondtam, miután letisztítottam.

- Nem tudok ráállni a bal lábamra. Valószínűleg eltörött.

- Ennyire megsebesített?

- Látod, nem? - küldtem neki egy szúrós pillantást. Mintha legalábbis az én hibám lenne, hogy ilyen állapotban van.

- Kihívom az orvost.

- És mit mondasz neki?

- Leestél a lépcsőről.

Így is tettem. Az orvos simán elhitte. Lehet, annyira szerencsétlen kinézete van a bátyámnak. Begipszelték a lábát és kapott mankót. Nagyon rossz így látni.

- Figyi, szerintem jobb lenne, ha leköltöznél a vendégszobába, addig, amíg le nem szedik a gipszet.

- De az legalább egy hónap. Annyi ideig nem leszek lent.

- Akkor van még egy lehetőség.

- Mi?

- Teleportállak, ha le akarsz jönni valamiért.

- Kizárt.

- Akkor leköltözöl. Nekem mindegy.

- Jó, de ha elhányom magam attól a tele izétől, akkor te leszel a hibás.

- Most ki is próbálhatjuk. - megfogtam a vállát és fel teleportáltam az ágyába.

- Öcsém, totál szédülök.

- Ez van. Majd elmúlik.

Vittem neki ebédet, aztán áthívta magához az egyik haverját. Én bementem a szobámba és felmentem facera. Akatsu írt.

--Helló. Várod már a szombatot, mi? :p

--Nem tudom. Biztos jó lesz. Amúgy neked köszönhetem, hogy nem volt más választásom. Két részről is.

--Ennyire nem akarsz elmenni a bátyámmal?

--Nem az, hogy nem akarok. Csak nem rég ismertem meg.

--Á, szóval furcsa, hogy máris randizni mész a haverod bátyjával?

--Nem randi!

--Akkor meg. Ha egy haver, akkor nincs benne semmi furcsa.

--Meg nem szívesen hagyom itthon egyedül a tesóm.

--Miért? Talán fél egyedül? XD

--Nem. XD Csak ma eltörött a lába.

--Igen? Hogy?

--Ömm, nem is tudom, elmondhatom-e.

--Gyerünk. Bennem megbízhatsz.

--Leesett a lépcsőn.

--Az szép!

Kyle kijött a szobából, ezért már futottam is ki hozzá. Éppen a lépcsőn próbált le menni. Ahogy megláttam… Megszakadt a szívem. Ilyen sebezhetőnek nagyon rég láttam. Sajnáltam és éreztem valami mást is. Valami olyat, amit csak a rossz szívű emberek éreznek. Bosszút. Bosszút akarok állni Josh Toyuyán.