II. évad 1.rész

II. ÉVAD – ÉLET A TESÓKKAL ÉS MÉG PÁR TITOK

1. rész

- Mi van???! - lepődtünk meg a tesómmal tökéletesen egyszerre.

- Új barátnőm van. És amíg üzleti úton leszek, ideköltözik a két gyereke, aztán ha hazajöttem, akkor ő is.

- Na, várjunk csak. - állítottam le az apám. - Hol fognak aludni?

- Nos, mivel van egy vendégszoba, ezért ott lesz az egyikőjük. És Micuko, tiéd a legnagyobb szoba, szóval, ha visszajöttem, akkor beteszünk oda egy ágyat, meg berendezzük még pár dologgal.

- És addig hol fog aludni az az illető?

- Hát, veled egy ágyban.

- Ugye, most csak viccelsz? - csatlakozott a beszélgetéshez Kyle.

- Nem, nem viccelek.

- Jó, de legalább azzal nyugtass meg, hogy a két gyereke, lány.

- A-a.

- Akkor az egyik.

- Nem. Mindketten fiúk.

- Tessék? Egy fiú fog velem egy ágyban aludni?

- Csak addig, amíg vissza nem jövök az útról, mert aztán beteszünk egy ágyat és utána majd elköltözünk egy nagyobb házba itt a környéken. Legyetek hozzájuk kedvesek. Holnap jönnek. Én kora reggel indulok, ezért már nem találkozunk. Sziasztok. - hát a búcsúzkodási szokása, még mindig ugyanolyan. És az is látszik, hogy tényleg nem egy mintaapa. Mert egy normális apa, ha a lányának udvarlója akad, úgy normális, hogy terrorizálja a fiút és nagy nehézségek árán engedi meg, hogy járjanak a szerelmesek. Az én apám meg egyenesen követeli, hogy egy fiú aludjon velem.

- Na, jó. Összegezzünk. Kapunk egy mostohát. - kezdett bele a bátyám.

- Aki egy hét múlva ideköltözik.

- És van két gyereke.

- Akik fiúk.

- És holnap, ideköltöznek.

- Az egyikőjük, ráadásul, az én szobámba.

- Tehát háromból leszünk…

- Hatan.

- Aztán, ha végleg mindenki ideköltözött…

- Akkor elköltözünk…

- Egy nagyobb házba. - hát, igen. Nálunk így megy az összegzés. De lássuk be. Ez elég durva. Az egyik nap még csak egy bátyám van, a másik nap meg már három. Habár nem tudom, mennyi idősek. Lehet, hogy már 20 fölött vannak, de lehet, hogy 10 alatt. Azért ezt nem ártana tudni.

- Én nem akarok mostohát. - dőltem be Kyle mellé.

- Én sem. - értett velem egyet.

- Így ráadásul hárommal több ember előtt kell titkolnom itthon, hogy mi vagyok.

- Ne félj! Segítek.

- Most inkább én segítek. Aztán kitaláljuk, hogy üldözhetnénk el, az újdonsült mostohánkat. - nem vettem észre, de elaludtam a tesóm ágyában. Reggel, lesegítettem Kylet a nappaliba. - Bárcsak tudnék gyógyítani is!

- Nyugi, már nem fáj.

- Nem is azért. Csak nem tudsz egyedül mozogni és azért ez nem valami felemelő, gondolom.

- Tudok egyedül mozogni, de te akadékoskodsz.

- Mert nem akarom, hogy még nagyobb bajod essen.

- Hát, igen. Az sokkal jobb, hogy mindig majdnem kidobom a taccsot attól a tele akármitől.

- Teleportálás. - forgattam a szemeim. Nem igaz, hogy ennyi idő alatt nem tanulta meg a nevét.

- És szerinted milyenek lesznek?

- Mármint kik? Apa és a banya kézen fogva, vagy a két srác?

- Az elsőt hanyagoljuk. Szerintem bunkók és egoisták kerülnek hozzánk.

- Hé, ne ítéld meg őket, amíg meg nem ismered az énjüket.

- Tényleg! Külsőleg, kékszemű, szőkehercegnek képzelem mindkettőt. Te?

- Hm. Még nem gondolkodtam, de… - csöngettek, én pedig hirtelen feldobtam a kukoricás tálat, ami a tesómon landolt.

- Kösz szépen.

- Legalább visszakaptad a narancsleves sztorit. - nevetek fel.

- Inkább nyiss ajtót, asszony! - beleütöttem egyet a vállába, és mivel vámpír vagyok, ezért az ütés erősebb lett, mint ahogy terveztem. Odaspuriztam az ajtóhoz. Nem voltam éppen topformában. Térdig érő felsőt és tangapapucsot viseltem. A fejemen egy elcsúszott konty. Úgy hittem, csak a postás jön ilyen korán, ezért nem nagyon készülődtem. Kinyitottam az ajtót. Egy kb. velem egykorú fiú állt előttem. Barna hajú és világoskék szemű. Mosolyog rám, mint egy idióta, de végül is nem áll neki rosszul.

- Szia! - a hangja is tini srácos, nem rossz.

- Szia. - köszönök, kicsit elámulva. - Nem tudtam, hogy ilyen fiatal postások is vannak, mert a legtöbb már elmúlt ötven… - erre elkezdett nevetni és megjelent mellette még egy srác. Hófehér bőre már-már vakított, ő sem lehet idősebb nálam. Neki is barna haja van, viszont a szemei is barnák. És akkor ugrott be. Én hülye! Hiszen ők a leendő mostoha tesóim.

- Helló! - köszön a most jött fiú is.

- Ööö. Helló. Már értem, te nem a postás vagy, hanem a mostoha tesóm, vagyis a mostohatesóim.

- Ja, valami olyasmi. - Mosolygott rám még mindig.

- Hát, akkor jöjjetek beljebb.

Kitártam előttük az ajtót és beinvitáltam őket a nappaliba. Nos, Kyle tévedett. Nem szőkehercegek. Meg is lepődött rendesen, a fejében ez járt, idézem: „Azt a rohadt! Ezek vagy eltévedtek, vagy a mostoha tesóink, vagy Micunak két pasija van és rosszkor jöttek.” Ez nagyon hülye. Eddig egy pasim sem volt, most meg hirtelen kettő is? Szép lenne.

- Én Reiko Yainko vagyok, ő pedig a bátyám, Keyko. - mutatkozott be a kékszemű.

- Engem Micuko Inokunak hívnak, az a szerencsétlen, - mutatok a bátyámra - pedig Kyle, aki csak úgy mellesleg a bátyám, vagyis az ikertesóm.

- Jó a pólód, bírom a farkasokat. - néz végig rajtam Reiko.

- Köszi, én is bírom őket és… - én hülye! Itt állok tök nyugodtan cseverészve egy szál pólóban egy idegen előtt. Pontosabban két idegen előtt. - Azt hiszem, én felmegyek átöltözni. - és már fel is futottam. Kyle, gondolom megmutatta a házat, mert lépteket hallottam. Igen, jól gondoltam. Épp levettem a pólóm, már be is nyitott az az idióta.