Jó estét!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn teszem fel a részt, de elszaladt az idő. Kutyát sétáltattam, meg anyummal voltam. Viszont remélem senki nem haragszik rám. Azt még nem tudom, hogy ma felrakok-e még egyet.
További kellemes estét és jó olvasást: Domi
8. rész
- Na, látod?
Ennyi az egész. - állt fel, én meg csak bámultam. Ennyire részeg? Kisétált, én
pedig Reikora néztem. Még el volt ájulva. Azt hiszem, itt maradok vele.
- Micu!
Micu! Micuuuuu!
- Mi az, mi
történt? - ültem fel hirtelen az ágyamon. Csak álmodtam? De hát elég élethűnek
tűnt.
- Van
fogalmad róla, mennyi az idő? - rángatott ki, szabályosan a bátyám az ágyból.
- Nem, miért
mennyi? Amúgy, ne rángass, hanem támaszkodj a mankóidba.
- Pontosan
12. Luna már itt van segíteni a buli előkészületében.
- És miért
csak most szólsz?
- Mert a
csengőre ébredtem fel.
- Aha,
szóval te oktatsz ki az időről, mi?
- Jól van,
na! Inkább fogd be és gyere le segíteni.
- Várj! Hol
van Keyko?
- Elment
rágcsát venni. Igyekezz! - ment ki az ajtón.
Ez nagyon
furcsa álom volt. Vagyis… Csak az, hogy Keyko vámpír. Kyle felvetette már az
ötletet, de nem hiszek neki. Valószínűleg túl sokat agyalok ezen és ezért már
álmodok is róla. Sürgősen be kell fejeznem. Megérezném, ha vámpír lenne. Na,
mindegy.
Összekészülődtem
és segítettem a többieknek. Inkább nem nagyon részletezném, hogy telt az idő.
Annyit azért megjegyzek, hogy a fiúk össze-vissza díszítettek.
- Nos,
készen állunk. - állapította meg Luna.
- Oké.
Zenék? - néztem Reikora.
- Összeszedve!
- Rágcsa? - fordultam
Keykohoz.
- Tálalva.
- Pia?
- Előkészítve.
- mutatott fel egy üveg boros kólát a bátyám.
- Nos, akkor
valóban készen állunk. Én felszaladok átöltözni, ti addig ne gyertek be a
szobámba! - adtam ki a parancsot, majd felfutottam, egyenesen a ruhásszekrényem
elé. Mit vegyek fel? Ch! Tipikus női kérdés. Lássuk csak.
A
végeredmény magáért beszél. Soha nem voltam divatmániás, de szerettem ízlésesen
öltözni. Vagy legalábbis lazán.
- Micu, kész
vagy már? - dörömböl Kyle az ajtón.
- Igen, de
már megint egyedül mászkálsz?
- Ja, hát
nagyon úgy tűnik. - szinte látom a vigyort a képén.
- Ne
vigyorogj, mert kapsz két pofont.
Most jut
eszembe! Holnap apa csaja ideköltözik. Tehát a tesómmal ki kell találnunk
valami tervet ellene. Agyalnom kell, mivel Kylenak nem szokása.
Lementem a nappaliba,
és vártam a többiekkel együtt. Ellentétben az álmommal, nem apránként jöttek,
hanem egyszerre szinte mindenki. Luna könnyebben beadta a derekát egy fiúnak,
Kylet körülugrálják a lányok, Akatsu néhány fiúval beszél. Éppen Reikoval
társalogtam, amikor a közelünkben megjelent Keyko és Ambry, így hallottuk a
beszélgetésüket.
- Hello
mókuska! Mi a szituka? - egyet találhattok, ki mondta.
- Szia
Ambery. - hoppá! Téves!
- Nem, nem.
A nevem Ambry. - csavargatja megint azt a szőke valamit a fején, amit ő hajnak
hív.
-Ó, bocsi.
- Ugyan.
Nincs bajcsi, rád egyébként sem tudok hargcsizni. De mond csak, nem szercsiznél
velem táncikálni? - már majdnem megint a röhögő görcs tör ki belőlem, de azért
várok, hátha lesz jobb is.
- Öm, mit
csinálni?
- Jaj, kis
butus. Hát táncolni.
- Nem igazán
tudok táncolni…
- Nem baj,
majd megtanítalak.
- Jó, te
menj előre én is mindjárt megyek.
- Oksi, de
siess mókica.
Itt a
pillanat, amikor Reikoval több perces nevetéstranszba zuhantunk. Mikor végre
befejeztük, Reiko elkezdett hülyülni.
- Hé,
Mókica! Menj gyorsan táncikálni, nehogy megharapjon a kis cukipofa barcsi
nőcsid.
- Ja, minél
előbb szaladj mókuska, nehogy lekéss a lehetőségről. - folytattam, és megint
elkezdtem nevetni, ahogy Reiko is.
- Nagyon
vicces. Komolyan. Nem értem, ez milyen nyelv?
- Hm, nem is
tudom… Talán plasztikos, cicababás, vagy ribis, esetleg mindegyik. - vontam le
a következtetést.
- Keyko
cicus! Gyere már!
- Igen Keyko
cicus menjél már. - kényeskedett Reiko.
Keyko vetett
ránk egy szúrós pillantást, aztán ment is a szőkéhez. Bírom Reikot. Nagyon is.
Tök jól el lehet vele hülyülni. Na, nem mintha belezúgtam volna, de na.
- És, kivel
jársz? - kérdezett csak úgy hirtelen.
- Jelenleg
senkivel.
- Kajak? Azt
hittem, már egy csomó jelentkeződ akad.
- Ugyan!
Most jöttem ebbe a suliba. Alig van haverom, nemhogy pasim. És mi a helyzet
veled?
- Sok helyes
csajjal találkoztam és beszéltem, de nem nagyon fogott meg egyikőjük sem.
-200 lányból
egyik sem az eseted?
- Szépek, de
a személyiségük nem tetszik.
- Kösz
szépen.
- Kivéve
téged. Jó fej lánynak tűnsz, bírlak. - na, most mondjátok meg. Ezt, hogy kell
érteni? Keyko megcsókolt ő pedig bír. Reiko úgy tűnik, látja a hülye fejem,
mert folytatja. - Nyugi, bírlak, mint tesóm. - húzott magához és megölelt. - Hugicám.
- Inkább
nővéred.
- De azt nem
olyan jó kimondani.
Ez a srác
tele van vidámsággal és egyáltalán nem érti félre a dolgokat. Ha valakihez
hasonlítanom kéne, akkor a Csábításból jeles játékban Alexyre hasonlít a
leginkább. Csak annyi különbséggel, hogy Reiko nem meleg. Asszem.
Időközben ő
is belevetette magát a buliba, én egyedül maradtam. Jól megszerveztük ezt az
egészet. De lehet, jobb lett volna baráti körben. Mindegy. Na, akkor mi legyen?
Mondjuk, kiülhetnék az erkélyem korlátjára, pont, mint… Akkor.
* - Te egy szörnyeteg
vagy!
- Kyle
higgadj le! - léptem egyet felé.
- Nem! Ne
gyere a közelembe! - tartott felém egy kést.
- Figyelj. -
közeledtem még egy lépéssel. - Én nem…
- Mondom, ne
gyere a közelembe gyilkos vérszívó, különben megbánod!
- Kyle, te
teljesen kifordultál önmagadból! Fejezd ezt be.
- Azt
mondtam, állj! Ha még egy lépést jössz, akkor leszúrlak. - ennél a
kijelentésénél majdnem hanyatt dobtam magam. Persze, a kést a kezében nem lehet
figyelmen kívül hagyni, de hogy képes legyen a saját ikertestvérét megölni? Ez
a gondolat számomra, felér egy halállal.
- Igazán
képes lennél rá? Képes, arra, hogy a saját ikertestvéreddel végezz?
- Egy
hidegvérű gyilkost hidegvérrel kell megölni. Még, ha van köztünk egy szoros
kötelék, ami elszakíthatatlan… Akkor sem hagyom a többi embert kitenni a
gusztustalan vérszívásotoknak.
- De nem én
öltem meg azokat az embereket. És Danielnek sincs semmi köze hozzá.
- Ezt el is
kéne hinnem? Talán léteznek még afféle szívtelen, élettelen testbe burkolódzó,
lélek nélküli, halott testek, mint amilyen te és a drága Danieled? Hm. - a
szavai szíven ütöttek. A saját bátyám… Ilyet gondol rólam. Lehet, ez rémisztő
neki, de nem tehetek róla, ráadásul vér a vérrel kötelék közte és köztem. Soha
nem láttam ilyennek. Soha.*
Ezek a
gondolatok cikáztak a fejemben, miközben felmentem a szobámba. Egyenesen az
erkélyhez rohantam. Felmásztam a korlátra és csodáltam a csillagokat, miközben
gondolkodtam.
Kyle
félévvel az után tudta meg a titkom, hogy Daniel engem is beavatott. Nem
mondtam el neki, hanem csak rosszkor volt rossz helyen. Egy másik vámpír ellen
harcoltam Danival, amikor Kyle abba a sikátorba tévedt. Pont akkor látott meg,
mikor a vámpír elmenekült, így a kiszívott nyakú nők és gyerekek úgy tűntek,
mintha mi műveltük volna. Akkortól kezdve a testvérem szörnyetegnek tartott,
egész addig, amíg apa 15 évesen helyben nem hagyott. A bátyámban felébredt a
védelmezői ösztön. És ebből a szempontból, örülök annak a verésnek.
- Hé, te meg
mit művelsz? - hallom meg egy fiú hangját, majd, mintha ismételné magát a 14
éves énem, lezuhanok, vagyis majdnem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése