II. évad 10. rész

Hellosztok!

Sajnálom, de ma csak egy részt tudok feltenni. Ihlet hiányom van, viszont amint tudom pótolom. És holnap természetesen ugyanúgy hozok részt. Még egyszer bocsánat!

Domi

10. rész

Behunytam a szemem és vártam, mikor ér elém. Mit fogok neki mondani? És ő mit fog mondani? Talán leszáll rólam. Hiszen, tudja a titkomat. Elérte a célját. Nem sokkal később, már meg is állt előttem.

- Mit csinálsz itt? - a hang nem Joshtól származott, ezért kinyitottam a szemem.

- Keyko, te mit keresel itt?

- Én is valami hasonlót kérdeztem, nos?

- Talán követtél? - tértem ki a válasz elől. Viszont nagy hülyeséget kérdeztem, ugyanis nem követhetett, hiszen teleportáltam.

- Nem. Jöttem friss levegőt szívni. Kicsit sok volt nekem a társaság. - ezen nem csodálkozom. - Nem vagyok hozzászokva az ilyen közvetlen lányok társaságához, mint amilyen Ambery. - már megint elhibázta a nevét. Amúgy meg hazudik. Lehet, tényleg sok neki Ambry, de csak részben jött el miatta. - És te?

- Bonyolult.

- Én ráérek. - muszáj kitalálnom valamit, amivel lekoptathatnám, mielőtt Josh ideér.

- Csak annyi, hogy valaki megtudott valamit, amit nem kellett volna.

- Értem. Nagyon komoly?

- Eléggé.

- Elmondod? - ült le mellém.

- Sajnálom, de nem lehet. Ez egy titok, amiről senkinek nem kéne tudnia.

- Már így is tudja valaki, akkor nem mindegy?

- Nem! Ez egy olyan titok, ami veszélyezteti az életem. És minél többen rájönnek, annál nagyobb bajba sodornak engem és önmagukat. Tudod mit? Inkább visszamegyek a házba. Szerintem te is tedd ezt.

-A csók miatt vagy ilyen velem?

- Erről szó sincs. Csak nem akarom elmondani és ennyi. Nem kell nagydolgot csinálni belőle. - elindultam. A házban még mindig nagyon jó hangulat uralkodott. Viszont nekem fel kell mennem, szólni Kylenak.

A lépcsőn tartottam felfele, amikor Reikoval találtam magam szembe.

- Szia! - köszöntem. - Minden rendben van? - a szemei majdnem leragadtak és karikákat véltem felfedezni alatta. A mozgása laza, de nem normálisan laza, hanem inkább, mint aki összeesni készül.

- Sziiiiia! - mosolygott, nagyon kómásan. - Persze cica, jól vagyok.

- Nem úgy nézel ki. Vigyázz magadra! - intettem óvatosságra, és mentem volna tovább, de elkapta a csuklóm, ezért visszanéztem.

- Nem akarsz vigyázni rám, vagy esetleg egy csókot adni? A lányok szerint jól csókolok. Kipróbáljuk, te mit szólsz hozzá?

- Öm, köszi, de kihagyom.

- Na, csak egy apró csók. - húzott magához.

- Reiko! Fejezd be! Részeg vagy! - rángattam ki a kezem az övéből.

- Te meg gyönyörű.

- Majd amikor holnapra kitisztul a fejed, akkor a gyönyörűségem is elmúlik. Ne igyál ma már többet, inkább menj a szobádba.

Felszaladtam Kyle szobájába. Ő éppen laptopozott az ágyán ülve.

- Ilyen gyorsan?

- Igen Kyle, jól vagyok. Nem esett bajom. Kösz, hogy érdeklődsz.

- Aj, most mit izélsz? Látom, hogy nem esett bajod, ezért nem kérdeztem rá.

- Nem, mintha eshetett volna bármi bajom is. Josh nem jött utánam, csak Keykoval beszéltem. De te viszont tévedtél.

- Mert?

- Mert nem ő a vámpír, hanem ugye bár Josh.

- Hm, én azért nem adom fel a feltételezésem.

- Te tudod. Most már lemehetsz.

- Ja, nincs kedvem. Egyébként sem azért maradtam fenn, mert te mondtad.

- Aszta, de kedves vagy. Mindegy. Lent leszek majd, ha kellenék.

- Oké.

Ahogy mentem a kanapé felé, valaki belém botlott, és rám öntötte a boros kólát. Ezt nem hiszem el! Mi az isten van már? Egy hetem sem telik el úgy, hogy valaki ne köpne/öntene le. Annyira jó!

Benyitottam a földszinti fürdőbe, de amit megláttam az sokkolt: Reiko feküdt a kád mellett (ruhában) és szemei majdnem lecsukódtak. Bezártam az ajtót és már siettem is hozzá.

- Reiko! Kelj fel most azonnal és menj a szobádba! Teljesen részeg vagy! - meg sem mozdult. - Hallod? - megfogtam a karját és próbáltam felemelni, de még mindig csak bámult maga elé a semmibe. - Ez így nem lesz jó. Légy szíves!

Nem reagált. Lehajtottam a fejem és ekkor megláttam egy kis tasakot, benne valami fehér porral. Az nem lehet. Érte nyúltam. Fekete nagy nyomtatott betűkkel ez állt rajta: KOKAIN. A számhoz kaptam a kezem. Reiko… Drogozik? 16 évesen. Mi oka van rá? És mióta? Egy hete lakik itt, de eddig egyszer sem láttam ilyen állapotban. Most mit csináljak?

- Reiko. Nézz rám. - fordítottam magam felé a fejét. - Figyelj! Muszáj valahogy felállnod. Máshogy nem tudlak a szobádba vinni. Segíts nekem ennyivel. - megint megpróbáltam felsegíteni, de nem értem el vele semmit. Fáradtan borultam mellé. Ilyen nincs! Ez nem történhet meg velem. A körülöttem lévő emberekről fogalmam sincs. Josh vámpír. Reiko drogozik. Miért nem tudom őket megismerni? Egyszerűen nem értem. Főleg Reikot. Mi vezette rá erre az útra?

Reggel a mocorgására keltem fel a fürdőben? Jaj, ne! Bealudtam. Ezt nem hiszem el. Gyorsan felálltam és kinyitottam az ajtót. A ház szinte romokban hevert. Na, ne! Na, ne! Na, ne! Ma jönnek apáék. Így nem láthatják a házat! Ilyenkor tud hiányozni nagyon Daniel. Neki egy pillanat lenne mindent rendbehozni.

- Srácok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - kiabáltam úgy, hogy szerintem még Argentínában is meghallották.

-WHAT? WHAT? WHAT? - nos, igen. Látszik, hogy a tesóm.

- Kyle, ne rohangálj!

- Mi történt? Leégett a ház? - jött Keyko is.

- Aha, valami olyasmi hatása van a földszintnek. Segítsetek takarítani! Egyedül nem fog menni. Ma jönnek apáék is.

- Jó, de hol van Reiko?

- Ja, hát… A mosdóban láttam. Ott aludt el tegnap este, de nyugi, nincs semmi baja. - Szuper! Egy hazugsággal több. - Megyek és szólok neki.

A fürdőbe mentem és azért a biztonság kedvéért becsuktam az ajtót magam után. A fiú, ahogy meglátott, egyből odakapott a tasakért és elrejtette a nadrágzsebében.

- Szerintem most pihenj le a szobádban, aztán, ha tudsz, akkor gyere ki segíteni, takarítani.

Most úgy teszek, mint aki nem látott semmit, de később számon kérem a dologról.

A srácokkal 3 órán keresztül pucoltuk, sikáltuk, vakartuk, rendeztük a házat, de aztán sikerült tűrhető állapotot teremteni. Felmentem a szobámba, és amit láttam az sokkolt. Jó, tudtam, hogy szétrepedt a szekrényem, Josh hátán, de nem ez az egyetlen dolog, ami tönkrement: A ruháim szanaszét az ágyon, földön, erkélyen. A törékeny dolgaim, mint például az üveggömb gyűjteményem millió apró darabra hullva terült el a szőnyegen. A rajzaim széttépve. Az íróasztalomon egy levél várt:

Végre megtudtam a titkodat. Bár, ha jobban belegondolok, nem tartott sokáig, hiszen csak három hete vagy a mi sulinkban. Köszönöm, hogy önként feltártad előttem a képességedet, de ennek lesz folytatása. Ha futni próbálsz, megtalállak.

A végzeted

Tehát Josh nem éri be ennyivel. De, mit akarhat tőlem?