14. rész

Na, szóval még a rész elején untatlak titeket egy kicsit. Tudom, sokan meglepődtek azon, hogy már a 14. résznél vége az első évadnak, de ez azért van, mert szeretném nagyjából témákra bontani. Megpróbálom a második évad részeit egy kicsit hosszabbra írni, de nem ígérek semmit. Ennyi lenne.
Jó olvasást!

14. rész

Elérkezett a szombat. Megbeszéltem Aretoval, hogy inkább én megyek hozzájuk és onnan megyünk el, mert apám közben hazaért az üzleti útról. Aretonak közbejött valami, ezért csak délután kettőre megyek. Apa nagyon gyanús volt. Tisztára kivirult. Mert egyébként, ha nem iszik, akkor teljesen normálisan lehet vele beszélni, persze így sem mintaapa, de jobb, mint részegen. Lementem reggelit készíteni magamnak, na meg Kylenak. Tényleg! Apa még nem tudja, mi történt a lábával. Hát, most majd elmondom, ha megkérdezi. Szóval, készítettem tojásrántottát, meg kolbászt és palacsintát. Tíz órára lettem kész. És már épp vittem volna fel Kylenak meg magamnak, amikor kijött apa.

- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva???

- Jó reggelt. Ha szeretnél enni, akkor van még.

- Köszönöm kicsim. - kicsim. Ilyet már rég mondott nekem. Talán 10 évesen. - De te csak nem terhes vagy?

- Mi????? - esett le az állam a bokámig.

- Hát, tudod, én nem sajnálom tőled az ennivalót, de…

- Ja, Kylenak is viszek.

- Talán elvesztettél egy fogadást és ezért most csicskáztat?

- Nem, csak eltörött a lába.

- Tessék?!

- Ömm, leesett a lépcsőn vasárnap. Kihívtam hozzá az orvost és begipszelte.

- Hogy jártok suliba?

- Úgy, ahogy eddig. Gyalog. Segítek neki, ahogy csak tudod.

- Rendben. Nekem holnap megint el kell mennem egy üzleti útra, de előtte el kell mondanom valamit.

- Mit?

- Majd elmondom. De ezt a bátyádnak is tőlem kell hallania.

- Oké.

Máskor vitatkoztam volna még egy sort, de túl furcsa nekem. Nagyon kivirult. Viszont most túl korán van ahhoz, hogy az érzéseibe kutakodjak. Meg aztán nincs is sok kedvem hozzá. Majd elmondja. Szóval felmentem a bátyám szobájába és odaadtam neki a reggelit.

- Köszi.

- Szivi. Tegnap hazajött apa.

- És találkoztatok?

- Tegnap este már nem. Csak most reggel, amikor hoztam neked föl a reggelit.

- Ugye nem bántott?

- Nem. Józan volt. Sőt! Nagyon ki van virulva. Azt mondta, majd mondani akar valamit nekünk. Ja, és holnap megint el kell mennie egy üzleti útra.

- Nem kérdezett rá, hogy miért van nálad ennyi kaja? - kortyolt bele a narancslevébe.

- Azt hitte terhes vagyok.

- Mi?????? - köpte rám az innivalót.

- Hát, kábé nekem is ez volt a reakcióm. CSAK NARANCSLÉ NÉLKÜL!!!

- Ja, igen bocs. - Ch. A második napomon Akatsu köp le, a második hetemen pedig a tulajdon bátyám. Nagyon örülök. - És, mit mondtál?

- Azt, hogy kilenc hónap múlva nagyapa lesz. Szerinted?

- Nem tudom. - na, ebből látszik, hogy a tesómnak még nagyon reggel van.

- Amit a dokinak.

- És mit mondott?

- Semmit, mert témát váltottunk.

- Aha. Értem. Te ma mész randira Akatsu bátyával, nem?

- Nem. Ugyanis ez nem randi. És délutánra megyek.

- Akkor jó szórakozást hugi.

- Te megleszel?

- Persze.

Miután ezt megbeszéltük, én elkezdtem készülődni. Piros buggyos egybe ruhát, piros selyemkardigánt és piros topánkát vettem fel. Begöndörítettem a hajam, tettem fel szempillaspirált és piros szájfényt. Nem randi, de azért nézzek már ki igényesen. Már indulnék ki az ajtón, amikor apa megállít.

- Hova mész kislányom?

- Eddig sem érdekelt soha, akkor most miért kérdezed?

- Olyan nagy titok, hogy nem mondhatod el nekem? – végül is 17 vagyok. Nem halok bele, ha válaszolok. Így is, úgy is elmegyek.

- Egy haverommal találkozom. Majd csak este 11 óra körül fogok hazajönni. Vagy később.

-Ó, tehát egy udvarló. Remélem, bemutatod majd nekem.

- Csak egy haver. És nem hiszem, hogy jó ötlet lenne bemutatni neked. - persze más értelemben szívesen megtenném. - De most sietek. Szia.

- Szia. Vigyázz magadra!

Komolyan, mintha eddig törődött volna vele, hogy bajom eshet-e. Nagydolognak kellett történnie. Mindegy. Odaértem és pont akkor jött haza Szerina is. Csak úgy, berontott előttem a kapun. Se puszi, se pacsi. Én is bementem, aztán a bejárat előtt megálltam és bár tárva nyitva hagyta Szerina, azért kopogtam, aztán meghallottam Areto hangját.

- Hol voltál ennyi ideig, Szerina? Azt mondtad, csak elugrasz a barátnődhöz elkérni a leckét és 11-re itthon leszel. Ehhez képest már 2 óra van. Kerek három órát késtél. Hol voltál?

- Hát, én…

- Igen?

- Szóval, én…

- Velem volt. - léptem be a nappaliba. - mindketten rám kapták a tekintetük. Areto meglepődött, mondjuk a húga is elég rendesen elcsodálkozott.

- Veled? - kérdezett vissza Areto.

- Veled? - kérdezett vissza a kiscsaj is, de aztán rögtön kapcsolt. - Vele! - mondta határozottan a bátyának.

- Mit csináltatok ti együtt? Ha jól tudom, nem bírjátok egymást. - a lány meg sem szólalt, így nekem kellett kitalálnom valamit. Eszembe jutottak az animés poszterek.

- Nagyon szeretem az animéket és, ahogy láttam, a húgod is. Mondta, hogy jönnie kell haza, de én erősködtem, hogy mutasson pár animés boltot, aztán felhívtam magamhoz. És elfelejtettelek felhívni. - ezért még a pokolra jutok, az biztos.

- Máskor szóljatok. Ezért mindkettőtökre haragszom.

- De a húgod nem tehet róla. - próbáltam menteni.

- Részben, akkor is hibás.

A lány felment a szobájába. Mi pedig elindultunk a vidámparkba.

- Nagyon szép vagy.

- Köszi, te sem nézel ki rosszul.

Fekete kockásing, fehér csőfarmer és szintén fehér tornacipő volt rajta. A vidámparkban minden játékot kipróbáltunk, még az ugráló várakat is, amikben 10 év fölöttiek nemigen voltak. Minket ez sem zavart. A hullámvasútnál nem sikítottam, ahogy Areto sem. Az óriáskerék nappal uncsinak tűnt, este sokkal szebb. Elmentünk megnézni egy vígjátékot, amin majdnem kiküldtek minket, mert túl hangosnak találtak. Végül vacsiztunk egy étteremben, ahol rákot tálaltak fel, de én utálom a tengeri élőlényeket, ezért rendeltünk két hatalmas adag fagyit. Hazafelé még beszélgettünk.

- Te vagy az első csaj, aki nem sikított a hullámvasúton.

- Te pedig az első pasi, aki nem rókázott rajta. - ezen mindketten elnevettük magunkat.

- Nagyon jól éreztem magam veled.

- Én is, de ne felejtsd el, amit ígértél.

- Nem felejtettem el. Már akkor kitöröltem, amikor elmentél múlthét szombaton.

- Tényleg?

- Igen.

- De, akkor miért töltöttük együtt a délutánt?

- Csak egy kis kikapcsolódásként. Te is jól érezted magad és én is. - megérkeztünk a házamhoz.

- Köszönöm, hogy eljöttél. - hajolt közelebb és arcon puszilt.

- Nincs mit. Én köszönöm az estét. - mosolyogtam és ő is. Bementem a házba, egyenesen a tesóm szobájába. És ráugrottam az ágyára.

- Ömm, hugi, azt hiszem, szobát tévesztettél. - éppen laptopozott.

- A-a. Most jöttem haza. Nagyon jó volt és képzeld a végén megpuszilt. – meséltem, kivirultan.

- Te totál belezúgtál.

- Dehogy. Még csak egy hete ismerjük egymást, de még soha nem randiztam… - észbe kaptam és befogtam a szám, de késő, Kyle a szavamon fogott.

- Tudtam! És te is beismerted. - már épp tiltakoznék, amikor bejött apa.

- Szóval gyerekek, most szeretném elmondani, azt a dolgot. - mi csak figyeltünk. - Az a helyzet, hogy új barátnőm van.