II. évad 23. rész

Helló beló!

Itt is vagyok, ahogy ígértem. Nem tétlenkedtem a kiruccanás során sem, így ezen kívül már lassan készen van még kettő rész. A mostani pedig, egy kicsit kiabálósra sikeredett. Jó olvasást!

23. rész

- Na, na, na?! - másztam szinte teljesen rá.

- ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ…

- ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ????????????????? - a képében voltam már.

- Nekem…

- Neked?

- Nekem… nincs szerelmem. - a vigyor ráfagyott a pofikámra, aztán olyan unott féle fejet vágtam.

- Mi?

- Csak egyszerűen nincs.

- Az, hogy lehet? Ilyen korban már mindenki szerelmes.

- Hm? Nem én vagyok az egyetlen, aki nem. Hiszen te is így vagy ezzel.

- Jó, de rajtam kívül… általában.

- Abban igazad van, hogy érdeklődök egy lány iránt, de még nem tudok róla sok mindent.

-Á, segítsek? Én is csak most jöttem ebben az évben, de azért mégis lány vagyok.

- Igen, jó lenne.

- Akkor ki vele. Ki az?

- Az titok.

- Wow. Milyen rövid név. - úgy csináltam, mintha elmélkednék. - Viccet félretéve: Hogyan segítsek, ha nem mondod el a nevét?

- Valahogy.

- Hát, kösz. - minek kell ennyire titokzatosnak lenni?

- Ja, és anya üzeni, hogy holnap bevásárolni megyünk.

- Oké, menjetek.

- Ti is jöttök.

- Aha, persze, hogyne. Minek kellünk hatan egy nyomi bevásárláshoz?

- Hatan?

- Mára várhatók a tesóitok, vagy nem?

- De, viszont ők várost néznek.

- Ez nem igazság. Három fiúval kell mennem Tescóba, amíg a két lánytesóm jól szórakozik.

- Az élet igazságtalan. - ennyit mondott, aztán kiment. - Légyszi szólj a bátyádnak is. - Miért? Mi a jó büdös francért kell hülye bevásárló körútra elcipelni engem? Van jobb dolgom is… Oké, nincs, de pont a mostoha anyámmal lenni… Nem éppen volt a terveim között. Azért szólok a bátyámnak.

- Kyle!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

- Mi van?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

- Holnap megyünk bevásárolni Elenával!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

- De holnap suli!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - kajak. El is felejtettem.

- Neked is jönnöd kell!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Gondolom, délutánra tervezték!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

- Én, minek?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

- Igaz, te semmire nem vagy jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Viszont akkor is muszáj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - válasz már nem jött. Lehet, berekedt. Nem is baj. Legalább tudok rajta gúnyolódni.

Elmentem fürödni. Végre kivehetem a kontaklencsém. Próbáltam, de nem sikerült. Mi van ezzel? Beleragadt a szemembe? Jesszus!

Olyan 10 perc után már meguntam, ezért inkább elkezdtem zuhanyozni. Majd kiszedem utána. Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek a lányok. Annyit tudok, hogy barna szeműek. És… Ennyi. Másról fogalmam sincs. Milyen érdekes, én nem éneklek a zuhany alatt. Oké, azért, mert ez valahogy kimaradt az életemből. Nem is bánom.

Tisztálkodásom végén tartottam, amikor… (nem nehéz kitalálni) A bátyám benyitott. Hirtelen magamra kaptam a törölközőmet és dobálni kezdtem a testápolós, tusfürdős, samponos, balzsamos (és még egy pár) flakonnal.

- Most már tényleg perverznek nyilvánítalak. Ekkora egy vadbarmot, nem látott a világ.

- Aha, mert valószínűleg téged foglak kukkolni. Ez a legnagyobb vágyam.

- Takarodj már!!!!!!! - kiabáltam pusztán csak testvéri szeretetből.

- Higgadj le. Csak szólni jöttem. A csajok itt vannak.

- És hogy néznek ki?

- Honnan tudjam? Nem láttam őket, csak Keyko mondta.

- Oké, akkor nagyon gyorsan tűnjél ki innen, míg szépen kérlek.

- Egy: Nem kéred, hanem parancsolod. Kettő: Ha ez a szépen kérésed, akkor milyen a csúnyán kérésed.

- Ilyen: ******* ********** ************* **************!!!!!!!!!!!!!!!!!

- Huh, ilyen szavakat, te honnan ismersz?

- Van egy ostoba bátyám, onnan. Na, de kotródj!!!!!!!!!!!!! - felszerelek, sőt, teleplakátozok mindent egy „Kylenak bejönni TILOS” táblával. És ruha nélkül álltam a kádban!!!!!! Normális az ilyen? Csak én gondolom perverznek?

Mindenesetre eszembe jutott, a kontaklencse, ezért utána kiabáltam.

- Kyle!!!!!!!!!!!!

- Mi az?!!!!!!!!! Máris hiányzom?!!!!!!!!!!!

- Körülbelül, mint egy pattanás randi előtt!!!!!!!!!!!!!! Gyere a szobámba!!!!!!!!!!!!!!!!!!

- Kezdek félni!!!!!!!!!!!!! Te is perverz lettél?!!!!!!!!!!!!!!

Erre inkább nem válaszoltam.

- Nah, itt vagyok.

- Szóval? Mit akarsz?

- Segíts kivenni a kontaklencsét a szememből.

- Tudtommal, már három éve egyedül csinálod.

- Igen, de beleragadt. Segíts.

- Mit kapo…

- Légy szíves!

- Ah, jó.

Leültem az ágyra, ő pedig elém hajolt. Amit művelt… Borzasztó. Látszik, hogy soha nem használt kontaklencsét.

- Jézusom, Kyle! Kinyomod a szemem. Hülye vagy?

- Nem megy. Ez elég rendesen bent van.

- Persze, idióta. Ha nyomod, akkor nem fog kijönni.

- Hü.

Újabb negyed óra, semmi.

- Jó. Akkor kockáztatok.

- Kockáztatsz?

- Ahogy Joshra borítottam a szekrényt, úgy fogom a kontaklencsét kiszedni. Viszont ehhez összpontosítás szükséges, mert a végén a szemem is kiesik.

- Biztos vagy benne?

- Van más választásom?

- Menj orvoshoz.

- Benned sem csalódtam nagyot. Annyira hülye vagy, hogy esküszöm, lassan már fáj.

- Miért?

-Ó, igazad van. Hiszen a dokinak simán meg tudnám magyarázni a tényt, hogy a szemem színe más. - megrándította a vállát, jelezvén: Nem tud jobbat.

Mutatóujjam először a bal szememhez tettem. Koncentráltam, majd lassan, nagyon lassan, egyre csak elhúztam a kezem. Először szúrt, ahogy mocorgott, aztán végül sikerült kioperálnom. Még egyszer végrehajtottam az akciót, ami egyáltalán nem kellemes.

- Király! - örvendezett, kedves bátyám.

- Örömmel tölt el, hogy élvezted a látványt, miközben ÉN élet-halál között lebegtem.

- Csak, mert a szemed kieshetett volna?

- „Csak”? Kíváncsi lennék rá, te miként viselnéd. De mindegy is. Menjél a dolgodra. Szeretném az új jövevényeket szemügyre venni.

- Szuper! Én is oda indulok.

- Ez csodálatos. - annyira szarkasztikus lettem.

Ballagtam le a lépcsőn, közben nagyban lökdöstem Kylet, mikor az az elmebeteg lökött rajtam egy akkorát, hogy végigestem az utolsó négy lépcsőfokon. Hallottam valami lánykiáltást, aztán rohant is felém az a bizonyos illető.