3. rész
--Szia. - írtam
rá.
--Szia.
--Holnap
nincs kedved átjönni?
--De,
szívesen. J
--Akkor suli
után hozzám megyünk.
--Oksa.
Lehajtottam
a laptopom és amikor hátrafordultam, megint a drága mostoha tesómmal találtam
szembe magam.
- A pasid?
- Mi? Nem. -
álltam fel. - Csak, én is új vagyok a suliban és ő meg egy másik lány a
barátaim egyelőre. - dőltem be az ágyba.
-Á, értem. -
követte a példám, viszont elég közelre feküdt. - És mi az igazság?
- Mármint?
- Hogy
törött el a tesód lába igazából?
- De hát, már
elmondta.
- Viszont
úgy hiszem, ez nem az igazság. - mi van? Honnan tudja?
- De, ez az
igazság. - fordultam el tőle. Nem bírok a szemébe nézve hazudni. Nem megy.
- Hát jó. - ilyen
könnyen bevette? Hála Istennek! Elaludtam és reggel kipattantak a szemeim az
óracsörgésre. Keyko is felébredt, viszont én gyorsan kiszaladtam a fürdőbe,
mert ha megváltozott a szemem, akkor nem lenne tanácsos látnia. És igen.
Feltűnően vörös. Csodás. A kontaklencsém viszont a szobámban van. Remek.
Mondjuk, drága mostohabátyám még az ágyat nyomta, megér egy próbát. Kilopakodtam
és már éppen a fiókomból vettem ki a szemembe valót, amikor Keyko megfogta a
vállam. Ledermedtem. Most mi lesz? Nem fordulhatok meg.
- Mi az,
Keyko?
- Csak
szédülök és nem bírok stabilan állni. - segítenék, de nem láthat meg.
- Mindjárt
segítek, de előbb beteszem a kontaklencsém. - mennék el, de ő visszaránt.
- Kérlek,
alig bírok állni. - rogyadozott és kezdett összeesni, de hirtelen megfordultam
és elkaptam. Abban a pillanatban élesen belenézett a szemembe, én pedig
becsuktam és a fiút az ágyra löktem. A fürdőben betettem a kontaklencsém és
összekészülődtem. Meglátta a szemem. Most mi lesz? Mikor kiléptem, úgy kezeltem
a fiút, mint aki semmit nem látott. És ő sem hozta fel.
- Jobban
vagy? - kérdeztem sietve.
- Azt
hiszem. De nektek nem kötelező egyenruhát hordani?
- Nem.
- Nekünk
Párizsban kötelező volt.
- Hát, a mi
iskolánk nem ragaszkodik ilyenekhez.
Miután ezt
megvitattuk, lementem és a srácok is készen álltak az indulásra.
- Na, és
Reiko. Z-s leszel vagy A-s?
- Z-s, mert
szeretek énekelni és basszusgitározni.
- Az király.
Én is szeretek énekelni.
- Akkor
miért nem z-be jársz.
- Mert egy
igazi kocka csaj is vagyok. És te Keyko?
- Én nem tudok
énekelni, jobban bírom a táncot.
- Mármint,
melyik osztályba fogsz járni?
- 11. a
- Akkor
osztálytársak leszünk és Akatsu mellé kell majd ülnöd, mivel csak mellette van
hely.
- Akivel
tegnap chateltél? - kérdez vissza.
- Ig…
- Mi? Te
tegnap chateltél Akatsuval? - vigyorog Kyle.
- Csak
megkérdeztem tőle, hogy suli után nincs-e kedve átjönni.
- Ja, azt
hittem Areto felől érdeklődsz. - kuncogott, én meg szokás szerint forgattam a
szemeim. A suliban Luna támadott le.
- Juhú!
Kettő fontos hírem van.
- Igen?
- Igen. Az
egyik, hogy jön hozzánk egy új fiú.
- Ezt én is
tudom. Mi a másik hír?
- Felvettek
testőrképzésre.
- Testőr
szeretnél lenni?
- Aha. De
csak májusban állhatok szolgálatba. Mert akkor leszek 18. Hat hónapos a képzés
és én októberben kezdem el.
- Hát, ez
remek hír! - örültem vele. - Nem láttad Akatsut?
- Öm, az
előbb itt kóricált valahol, azt hiszem a fiúmosdóban van. Eléggé letörtnek
látszott.
- Tényleg?
- Igen.
Odamentem a
fiúmosdóhoz és vártam. Közben megláttam Aretot. A haverjaival hülyült. Már
nyílt is a fiúmosdó ajtaja.
- Szia
Akatsu!
- Szia. - tényleg
letörtnek látszik.
- Mi a baj?
- Ennyire
látszik?
- A folyosó
végéről is ki lehet szúrni.
- Megbuktam
a spanyol vizsgán.
- Te tudsz
spanyolul?
- Úgy tűnik,
nem.
- Jaj, ugyan
már. Biztos lehet, pótvizsgázni.
- Igen,
félév múlva.
- Na, ne
szomorkodj! Másodjára biztos sikerül majd.
- Ki mondta,
hogy megpróbálom még egyszer?
- Még szép,
hogy megpróbálod.
- Egyébként
is. Egy csomó focimeccsünk lesz és…
- Te
focizol?
- Ühüm. Én
vagyok a focicsapat kapitánya.
- És ezt
csak most mondod?
- Nem
kérdezted. De miért?
- Oda vagyok
meg vissza a fociért.
- Kajak?
Nagyon kevés lány szereti. Szinte nem is ismerek olyat.
- És
lányokat is bevesztek?
- Eddig egy
lány sem jelentkezett. Nem tudom. Talán próbáld meg.
- Majd
meglátom. Visszatérve a spanyol vizsgára… Ha feladod, kinyuvasztalak. - mosolyogtam
édesen.
- Miért
ennyire fontos neked, hogy ne adjam fel? Hiszen nem rég ismertél meg.
- Igen, de
te meg azt mondtad, barátok vagyunk.
- És?
- És a
barátok kiállnak egymás mellett. Nem nagy tragédia, hogy megbuktál egy
nyelvvizsgán. Nekifuthatsz újra.
- Köszi. - ölelt
meg.
- Mire valók
a barátok?
Tesire
menet, megakadt a szemem Joshon. Engem bámult. A tekintete még a szokásosnál is
szúrósabb volt. Mi baja lehet? Hiszen nem csináltam semmit, még.
- Hé, jössz?
- szólt utánam Luna.
Persze.
Az öltözőben
elkezdett nekem dumálni olyan nagy mosollyal a száján, mint aki legalábbis
meglátta a húsvéti nyuszit.
- Szóval
májustól egy fiút kell majd védenem. 18 éves. A szülei folyton utaznak és
piszkosul gazdagok. Nekem, meg még egy férfinak kell őriznünk. Direkt szerettek
volna egy fiatalabb testőrt is erre a feladatra, hogy a fiuk, ellegyen, és ne
érezze magát kényelmetlenül.
- Aha,
szóval így, be tudsz pasizni.
- Dehogy!
Pont az a helyzet, hogy nem jönnek be a gazdag srácok. Nagyon el vannak telve
maguktól.
- Aha,
értem.
- És mi volt
az a szemezés Joshsal?
- Tőlem
kérdezed? Nem láttad, hogy bámul?
- De, mintha
meg akarna ölni. Mit csináltál?
- Semmit.
Tesin
fociztunk. Akatsu, Keyko, én, és még három lány volt a csapatunkban. Az
ellenfelünk pedig Luna, Josh, Kyle és még egy lány, meg kettő fiú.
- Hát, ez
necces lesz. Kettő fiú és négy lány lesz, kettő lány és négy fiú ellen. - vázolta
Akatsu.
- Igen, csak
hogy én tudok focizni. - bíztattam.
- Viszont ők
nem. - mutatott a három lányra.
- Tudod, a
remény hal meg utoljára. - paskoltam meg a vállát. - Amúgy meg nektek, fiúknak,
már a vérében van ez a sportág, csak fejleszteni kell.
Szóval neki
is kezdtünk a játéknak. Nálunk volt a labda. Akatsu passzolta Keykonak, Keyko
pedig nekem. Jött felém Luna, de kicseleztem. Aztán Kyle következett. Vele már
nehezebb dolgom van, mert általánosban focizott. Megálltam előtte és a labdát
is megállítottam.
- Na, mi van
hugi? Csak nem bepisiltél? Na, de kérlek. A bátyádtól?
- Álmodozz
csak! - és egy gyönyörű szép íves mozdulattal futottam is tovább. Josh hirtelen
a semmiből mellettem termett és fellökött, de úgy, hogy a kapufélfába vertem a
fejem.
Szia! Tökre tetszik a blogod, fordulatos, izgi és sok a történés benne! Csak így tovább, várom a folytatást! :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm! Igyekszek változatosan írni. :)
VálaszTörlés