II. évad 13. rész

13. rész

Reggel szúrt a szemem. Nem tudtam, mi lehet az oka, de nagyon kellemetlen volt. Feltápászkodtam az ágyról és bementem a fürdőbe a tükör elé. Ja, hát persze! Két napja a szememben van a kontaklencse. Elfelejtettem kivenni. Nem hiszem el.

Kivettem a szekrényből egy másikat, és kicseréltem. Így sem lett jobb. Olyan jó! Egyszerre jön össze minden bajom. Ma valószínűleg Josh megkeres a szombati akcióm miatt. De nem aggódom. Á, cseppet sem.

Kirohantam a ruhámért és visszamentem a fürdőbe. Ott tartottam, hogy egy bugyit és egy melltartót vettem magamra, amikor az én egyetlen tündi-pündi kedves bátyám rám nyitott.

- Te abnormális, hülye, perverz állat! Mi a jó égért nem tudsz kopogni?

- Honnan tudhattam, hogy benn vagy? - sétált be.

- Talán, mert az ágyban, csak Keyko fekszik? Mit csinálsz? Nem látod, hogy öltöznék?

- Reiko a lenti fürdőben zselézi a haját, meg páváskodik. Kedves mostohánk, az emeleti fürdőben tollászkodik. Ha nem készülődök, akkor elkések.

- Dehogy késel el. Keyko is alszik. Szóval ráérsz. De most… Takarodjál ki a fürdőmből.

- A tesód vagyok, még mindig nem értem, hogy…

- Csak menjél már!

Eszméletlen. Had fojtsam meg! Simán fogja magát és bejön, amikor öltözöm. Nem normál!

Tehát végre sikerült magamra maradnom, így felöltöztem, fogat mostam, stb. Ezt a ruhát válogattam össze:

 

A hajam csak kiegyenesítettem. Lementem a konyhába, valami reggelit készíteni magamnak, de a látvány sokkolt: Mostoha anyám mosolyogva tálalta a rántottát, meg a frissen sült kolbászt. Milyen otthonosan mozog más konyhájában. Egyáltalán ki kérte meg, hogy készítsen reggelit?

- Jó reggelt! - köszönt azzal a 2000 wattos vigyorral. - Kész a reggeli! - már majdnem le is ültem, amikor eszembe jutott a terv. Mától be van aktiválva.

- Kösz, inkább eszem joghurtot.

- Talán nem szereted? Mert akkor készíthetek valami mást neked.

- Nem éppen a reggelit nemszeretem. - remélem vette a célzást.

- Helló! - jött le a bátyám is. Elkészülve? Gyors volt!

- Egyél nyugodtan, én készítettem. - „eggyel több ok, hogy ne egyem meg”. Idézem a tesóm szavait. Erre elröhögtem magam.

- Kösz, ez aranyos, de inkább eszek joghurtot. - hiába. Az én tesóm!

A konyhába álltunk egymás mellett, úgy kanalaztuk a gyümölcsös finomságot, mire megszólal a bátyám.

- Minek veszel fel szemüveget? Így sem tűnsz okosabbnak.

- Nem is az a szándékom vele. Csak kiegészítő.

- Mi van?

- Mondom: Kiegészítő. Rossz a hallásod?

- Semmi beszólás a beszólásomra?

- Most nincs kedvem óbégatni. Tudod, több dolog is elvette a kedvem. - biccentettem a mostohánk felé.

- És azon kívül még mi vette el a kedved?

- Nos, - kapcsoltam egy kicsit halkabb hangerőre. - benne hagytam a szememben a kontaklencsét és ezért, fáj a szemem.

- Ügyes vagy.

- Jaj, nem kell a szemrehányásod. Nagyon kellemetlen.

- Nekem a jelenlegi családi idill a kellemetlen.

- Majd ma, ha hazaértünk, megbeszéljük a lépéseket.

Miután Keyko és Reiko jó gyerek módjára megreggelizett, elindultunk a suliba. 07:45-re be is értünk. Ambry egyből letámadta Keykot.

- Szijjjja Keyko maci!

- Eddig még nem mókica volt? - súgta nekem Akatsu.

- Hát, mókica, mókuska, cica… Ez az új becenév. Nem tudok kiigazodni.

- Elhiszem. Amúgy hova tűntél szombaton? Sehol nem találtalak.

- Ja, igen. Reiko alaposan berúgott és rá vigyáztam.

- Értem. Jó bulit szerveztél, az biztos.

- Ha te mondod. Josh még nem jött be?

- Nem. Ma még nem láttam. Miért?

- Semmi. Csak kérdeztem. - a helyemre mentem. Nézegettem egy magazint és kb. becsengetés előtt 1 perccel befutott az említett személy. Persze nem szó szerint futott be, csak a normális tempójában. A kezén valami nagyon nagy seb éktelenkedett, de nem tett rá semmi kötést. Aggódtam. Több mint valószínű, hogy a szekrény miatt történt. Azt hittem, leül mellém, és ahogy szokott, most sem szól hozzám. De nagyot tévedtem. A karomnál fogva felrángatott és magával húzott a folyosóra. A tanár pont akkor jött volna be a terembe, ezért gyorsan elbújt a fal mögé és engem is berántott. Nekiestem a mellkasának. Éreztem a szíve dobogását. Nem heves, de nem is nyugodt. Pont olyan, mint a legtöbb emberé. Az illata… Nem használ parfümöt, hanem csak a tusfürdőjét és a természetes illatát lehet érezni. Bement a tanár ő pedig meglökött. Elvesztettem az egyensúlyom és a kőre estem. Josh felém közeledett, de én csak hátráltam. Bevetette a gyorsaságát és hirtelen fölém térdelt. A közelsége még nem olyan vészes. Normális távban van tőlem. Csuklóimat megfogja és leszorítja a földre. Próbálok ellenkezni, de ő közelebb hajol.

- Szépen elmenekültél szombaton. Emlékem is van róla. - célzott a kezére.

- Nem kéne ezt csinálnod a folyosó közepén, mert a végén kirúgnak. Egyébként, mit akarsz még tőlem? Felfedtem előtted a képességeim, beismertem, hogy félek tőled. Mi kell még?

- Nincs különösebb oka, annak, hogy ezt csinálom. Csak játszok veled.

- Szemét! Utállak!

- Igen? Nos, a szíved nem ezt mondja. Idáig hallom, milyen ritmust vett fel. Tényleg félsz tőlem?

- Mit vársz? Egy hülye pszichopata vagy.

- Te provokálsz!

- Most sem tettem semmit! Csak kiráncigáltál minden ok nélkül.

- Tehát neked az semmi, ha egy szekrényt hozzám vágsz?

- Mert te nem hagytad abba a kínzást.

- Senki nem kérte, hogy állj a bátyád elé.

- Senki nem kérte, hogy gyere be a szobámba és kutakodj utánam! És most, szállj le rólam, vagy sikítok.

- Ahogy a bulin is?

- Most nincs nagy hangzavar. Simán meghallják. - jézus! Mit veszekszem itt ezzel? Tudja a titkom, nincs miért aggódnom. Teleportálok. Igen. Így is tettem. Szerencsére nem kapcsolt gyorsan, így nem tudott elkapni, mielőtt eltűntem előle. - Tudod, nekem semmi kedvem játszadozni. Főleg nem veled. - gyorsan történt minden. Ahogy a szavakat kimondtam, minden megismétlődött, ami a bulin történt. A falhoz nyomott, de nem fogott le. Kezeit két oldalt megtámasztotta. Szemei csillogtak, gondolom a haragtól. Telt ajkai pontosan olyan közel voltak hozzám, mint szombat este. És én éreztem, ahogy elpirulok. Nem sűrűn szoktam bevörösödni, főleg nem egy fiú közelsége miatt. Az az 5 centi megint. A sírba visz. Félek? Tényleg félek? Reszket az egész testem.

- Igazából, nem tudok kiigazodni rajtad. - mentás lehellete súrolta arcomat. A hátamon futkosni kezdett a hideg. Elájulok a végén. Ennyire rettegek tőle? Én?

- Mi-Miről beszélsz?

- Nem tudom eldönteni: Azért vagy ilyen, mert félsz tőlem. Vagy. Azért, mert belém zúgtál.