II. évad 16. rész

Sziasztok!

Itt  is a kövi rész. Holnap, ha jó lesz az internetem, akkor természetesen hozom a két részt, de, ha jó lesz az idő, akkor anyukámmal egy kicsit kiruccanok. Lehet, későn írom a kövi részt. És így a rész elején kíváncsi vagyok rá, hányan tudjátok erre a megoldást:

Szervusz öccse!

Öt török, öt görög.

Hány ember?

Vigyázat, becsapós. Bár ezt inkább szóba kéne feltenni, mert így nehezebb. A vég eredménykere kíváncsi vagyok. :)

Domi

16. rész

Ennek a szónak a kimondása után otthagyott. Nem érdekel, én nem vagyok holmi játszóeszköz.

Felkeltem a földről és Lunához tántorogtam.

- Veled meg mi történt? - nézett végig rajtam.

- Jah, hát elnyaltam a lépcsőn.

- De béna vagy. - aha, jó barát módjára kiröhögött, mint annak a rendje. Imádom, esküszöm, imádom.

- Inkább mond, mi a helyzet?

- Volt egy nálam két évvel fiatalabb fiú. És, szóval csókolóztunk, meg beszélgettünk. Beleszerettem. A szülei persze nem veszik jó néven, hogy idősebb vagyok. Viszont ez már nem is számít. Ugyanis tegnap közölte velem a srác: Talált nálam jobbat, akinek ráadásul barátja van.

- Jézus! Így elmondta neked? És, ha annak a másik lánynak van barátja, akkor hogy akar vele összejönni?

- Nem is ezzel van a probléma. Inkább tudjam meg tőle, mint, hogy mástól halljam vissza. Ő nem akar komolyabb kapcsolatot. Pár alakalomra kell neki a lány.

- Micsoda egy szemét. Nem érdemel meg téged. Hiszen csak lefektetett volna.

- Igen, de végül is, nem jártunk. Csak, elég rosszul esik.

- Hm. Menj el bulizni. Idd le magad. És szórakozz. Hidd el. Nem jó, fiú után búsulni.

- Gondolod?

- Te mondogatod ezt mindig. - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Hm, tényleg. Akkor szombat este ráérsz?

- Bocsi, de az ősökkel pakolunk át az új házba.

- Kár. Azt hittem te is jössz bulizni.

- Majd máskor. Ott van Akatsu. Megyek is, mielőtt leordítja a fejem.

Akatsuval az út természetesen hülyüléssel telt. Nem részletezném, milyen volt, mikor egy virággal játszotta azt, hogy felszívja róla a virágport és fogadtunk, mennyit tud tüsszenteni. Persze megemlítem: én nyertem. A házuknál egy kicsit megtorpantam.

- Akatsu. Tényleg halványlila gőzöd sincs róla, mit akar a tesód?

- Tényleg. Ha engem kérdezel, talán arról van szó, hogy…

- Hogy?

- Bejössz neki.

- Ez nevetséges. Aretoval csak egyszer-kétszer találkoztam. Ennyi nem elég egy szerelemhez.

- Randiztatok is.

- Az nem randi. Mivel te nem vállaltad a másik lehetőséget, ezért nekem kellet teljesítenem a kérését. Neked köszönhetően. - vetettem rá szúrós pillantásokat.

- Jó, jó. Nyugi. Aztán majd holnap számolj be a dolgokról.

- Aha, majd egyből rohanok hozzád. - gúnyolódtam. Essünk túl rajta. Bekopogtam a szobájukba és miután meghallottam, hogy bemehetek, be is nyitottam.

- Helló.

- Szia Micó. - már megint az a szívdöglesztő animés mosoly… Wááááá. Megőrjít.

- Szóval, mit szeretnél? Akatsu mondta, hogy valamit mondani akarsz.

- Ja, igen. De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.

- Oké, ígérem.

- Na, hát a segítségedet szeretném kérni.

- Igen? És miben?

- Nos… Őőő… Szóval… Az van…

- Areto. Nagyon gyorsan nyögd ki, míg meg nem unom.

- Jó… A helyzet a következő: Szerelmes vagyok.

- Á, és azt is elárulod, kibe? - kérdeztem cinikusan.

- Lunába. - Mi? Mi? Mi? Az nem lehet *műsírás magában*. Jellemző. Minden jó pasi Luna után koslat. Ch.

- Megismételnéd?

- Lunába vagyok szerelmes.

- Mármint Lunába?

- Ezt mondom.

- Luna Millerbe?

- Igen.

- Abba a lányba, aki velem jár egy osztályba?

- Nem hiszem, hogy van másik lány, akit pontosan így hívnak.

- Abba a Lunába, akinek a haja szőkésbarna, szeme kék, sovány…

- Igen! Befejeznéd? Kielemeztük rendesen.

- Ja, csak nehéz felfognom, de inkább hagyjuk. Tehát, össze kéne hoznom vele?

- Nem. Inkább mond el, miket szeret. Meg szeretném hódítani. - erre előtört belőlem a nevetés. - Most mi van?

- Ne haragudj, csak Lunáról szerintem le is mondhatsz.

- Miért?

- Mert, senkinek nem adja be a derekát egykönnyen.

- Ezért hódítom meg. Ugye segítesz?

- Hm. - tényleg nem sok esélyt látok erre a dologra. Hiszen barátnőm most van túl egy retardált idiótán. De megpróbálhatjuk. - Nem sok mindent tudok róla, hiszen egy hónapja ismerjük egymást, de az alapokat azért természetesen megjegyeztem: kedvenc virága az estike, imád sétálni, szereti a szép helyeket, kedvenc színe a kék, kedvenc filmje a Mennyei királyság, - megjegyzem Orlando Bloom miatt-kedvenc állata a kecskegida. Nagyjából ennyi.

- Kecskegida?

- Ne tőlem kérdezd. Egyszer megkérdeztem tőle, mi a kedvenc állata és ezt mondta. - most annyira büszke vagyok magamra. Ennyi mindent megjegyeztem róla három hét alatt. Dagadhat a májam.

- Értem. Köszönöm. És… Hova vigyem első randira? - na, most majdnem a bokámig esett az állam.

- Randira?

- Tudod, amikor egy fiú meg…

- Tudom, mi az a randi, de te hallottad, mit mondtam neked? Luna nem adja be a derekát könnyen.

- És te, hallottad, amit mondtam? Meghódítom.

- Oké. - nem fog sikerülni, ezt már megsúgom előre - Akkor az a lényeg, hogy ne puccos helyre vonszold, mert nincs annyira oda a hat tonnás aranyozott székekért. Vidd el sétálni esetleg egy… Virágos kertbe, vagy vidámparkba. Mondjuk, ott a hullámvasútra nem szívesen menne fel. Maradjunk a virágos kertben. Ne vegyél neki hatszáz szál rózsát, ugyanis gyűlöli, ha növényeket ölnek. Egy szál liliom bőven elég. Lehetőleg tűzliliom legyen. Nagyjából ennyi. A többi rajtad múlik.

- Nagyon köszönöm. Örökké hálás leszek neked.

- Azt én is úgy gondoltam. Ez a minimum.

Kicsit beszélgettünk még, meg áradozott nekem pár ódát arról, hogy Luna milyen szép, meg csinos stb. Nem részletezném ezt sem. Aztán, amikor végre elszabadulhattam, természetesen belebotlottam Szerinába.

- Ó, szia. Bocsi. Esküszöm, nem a bátyáddal kavartam, csak beszélgettünk. - szavatkoztam egyből. Tök cink, hogy egy 14 évesnek kell magyarázkodnom. És most vajon mit vág a fejemhez?

- Mintha érdekelne, hogy a bátyáim kivel kavarnak. Ja, igen… Amúgy kösz, hogy múltkor kimentettél Aretonál. - ment volna tovább, de megszólaltam.

- Te azt mondtad, „kösz”?

- Ezt úgy mondod, mintha egy bunkó lennék. - értetlen arckifejezésem láttán, folytatta. - Jó, oké néha az vagyok, de, ha tesznek értem valamit, akkor azt megköszönöm. Na, csá. - aha. Ilyen Szerina kedves oldala? Nem nagyon erőlteti meg magát.

Otthon egyből Kyle szobájába futottam fel.

- Halihó! - ugrottam az ágyába.

- Szeva. Mizu? Areto szerelmet vallott?

- Mi van? Honnan tudod, hogy… Ja, igen Reiko mondta, gondolom.

- Aha. Én mindent tudok.

- Igazán? Akkor milyen színű bugyi van rajtam?

- Fekete.

- Honnan tudtad?

- Rémlik valami olyan reggelről, hogy én rád nyitottam?

- Tényleg! Perverz bátyó. Mindegy. Ez most nem lényeg. Inkább beszéljünk a tervről.

- Igazából ezen nem is kell annyit csámcsogni. A lényeg: legyünk flegmák és csináljunk a mostohánknak akadályokat.

- Igazad van, erre én is rájöttem, de el ne felejtsd: Ő négy gyereket nevelt fel. Két lányt, két fiút. Van tapasztalata. Nagyon durva dolgokat kéne bevetnünk.

- Egérfogó a fiókjába? Ruhák átszínezése mosógépben? Kaja elleni tiltakozás? Ilyenek jók lesznek?

- Aha, meg szerintem…

- Halihó, gyerekek. - lépett be apa. - Nos, már megint el kell mennem…

- Csak a szokásos, nem nagy cucc. Sziasztok, mi jól megleszünk. - vágott a szavába Kyle.

- Nem. Most csak én megyek. Elena itt marad.

- Hogy mi van?! - kapcsoltunk a bátyámmal egyszerre.

- Majd jövő héten megyek, és addigra ugyebár a másik házba be is leszünk költözve. Csak ennyit szerettem volna mondani. Folytassátok nyugodtan a beszélgetést. - kisétált, mi pedig a tesómmal összenéztünk.

- Végül is. Így könnyebb lesz a tervet végrehajtani. - vonta le Kyle a következtetést. - Azt is megbánja ez a banya, hogy az anyja megszületett.