II. évad 26. rész

Sziasztok!

Tudom, sokan mérgesek vagytok, mert egy ideje nem írtam. Ennek az oka: nagyon nem volt internetem. Sajnos már jön az iskola is, ezért nem garantálom, hogy minden nap fogok tudni írni, és a hétvégi két részeket sem tudom biztosítani. Most leszek 8. osztályos, ezért többet kell tanulnom, mint eddig. De ígérem igyekezni fogok és nem hanyagolom el a blogomat!

Domi

26. rész

Egy ismeretlen fiú.

- De, igen is bajom esett. Ha nem látnád, miattad elestem és kiszakadt a gatyám.

- Sajnálom, nem direkt volt. De, hé. Pattanj fel. Kárpótlásul hazaviszlek.

- He?

- Mármint a bicajra. Tudok állva hajtani, ezért felférsz.

- És, mibe kapaszkodjak, nagyokos?

- Belém Törpilla.

- Törpilla?

- Alacsony vagy, és szőke a hajad.

- Nem is vagyok alacsony. 165 centi.

- Én 172. Szóval, akkor, pattanj.

- Elmondanád, hogyan, ha megsérültem?

- Aj, de sok bajod van. Csak egy kis horzsolás. - felvett a karjára és az ülésre ültetett. - Hol laksz? - lediktáltam a címet, majd elindultunk. Az út csöndesen telt. Mondjuk, nem, mintha cseverészni támadt volna kedvem. Leszálltunk, így jobban meg tudtam nézni. Fekete haj, barna szem, márkás holmik, még sem néz ki nagypapinak.

- Hány éves vagy? – kérdeztem.

- Idén 17. És te?

- 17 leszek idén. Kösz a fuvart, most már nem kéne menned?

- Értem én a célzást. Nyugi, már megyek is. – a mellettünk lévő ház kapuzárába tette a kulcsát. Na, ne.

- Hé, ugye csak vendégségben vagy itt?

- Akkor, nem lenne kulcsom. Itt lakom.

- Te leszel a szomszédom?

- Úgy tűnik.

- Remek. - Részemről ennyinek számított a köszönés.

Később a szobámban lehiggadtam, átöltöztem, filóztam. Atya isten! Milyen viselkedést produkáltam már? Szörnyű! Nyafogós liba. Pont Ambrys. Meghalok! Ezek után, nem hiszem, hogy a szemébe tudok nézni… Csengetésre lettem figyelmes, aztán sikításra, majd trappolásra, végül Luna lépett be.

- Nagyon nőies vagy. Mit sikítasz?

- Megláttam egy vörös hajú csajt, viszont nem Lola az.

- Ja, igen. Ő Leyla, a legidősebb testvér.

- Aha, Wow, miért vörös mindkettőjüknek a haja?

- Honnan tudjam? Tegnap ismerkedtem meg velük. Inkább foglalkozzunk a problémáddal.

- Amint mondtam, elgondol…

- Nem kell az elejétől. A lényeget nyögd ki.

- Tegnap hétre kimentem a kapunkhoz és egy szál tűzliliommal fogadott. Elsétáltunk a virágoskertig, ami rettentően gyönyörű. Leültünk egy padra beszélgetni, aztán tíz körül hazakísért. Ennyi.

- Jól érezted magad?

- Igen.

- Elhívott máskorra is?

- Azt mondta, idézem: „Csodálatos este egy csodálatos lánnyal.”

- Valóban? Ki az a csodálatos lány?

- Hahaha. Nagyon vicces.

- Tudom. Mit éreztél, mikor vele voltál?

- Nem tudom.

- Mi az, hogy nem tudod? Valamit biztos kiváltott belőled. Akár rosszat, akár jót.

- Egy olyan fiúval beszélhettem, aki érett, tud komoly lenni, de van benne egy kis humorosság is. Kiváló randira sikerült.

- Akkor a problémádra a következőt tudom javasolni: Amint tisztáztad magadban az érzéseid, közöld vele. Ha nem vagy biztos a dologban, kérj még időt. Ismerkedjetek össze jobban, találkozzatok többet. Aztán dönts.

- És ezt, hogyan mondjam el neki? Lehet, lecserélne addigra.

- Aggódsz?

- Még szép! Itt egy szuper normális fiú, akit érdeklek, de elhappolhatják előlem. Belepusztulnék.

- Fogalmam sincs, miért fordultál hozzám segítségért. Valamit, tuti érzel iránta, hiszen félsz az esetleges csalódástól.

- Csá, csajok! Mi van itt, teadélután? – ugrott Kyle az ágyamra.

- Te hiányoztál ide a legkevésbé.

- Unatkozom.

- Oké, de ez az én szobám és fontos témákról beszélgetünk.

- Igazából nekem mennem kell. Köszi, a segítséget. – Na, a tesóm sikeresen elüldözte Lunát. Negyed négyet üt az óra. Miért támadt olyan érzésem, hogy a bátyám csesztetni fog egész délután? Főleg, amikor meglátja nálunk Akatsut.

- Khm. Te véletlenül nem szeretnél távozni az ágyamról, szobámból, házból, kerületből, városból, országból, kontinensről, földgömbről, meg amúgy a világegyetemből?

- Megint remek ajánlat, de, mint mondtam: unatkozom.

- És, miért pont engem szúrtál ki magadnak? Tudod, Keykot, Reikot, Lolát, vagy Leylát is boldogíthatnád.

- Az nem olyan szórakoztató.

- Örülök.

- Neked megvan az új emós videojáték?

- Az „Emósok kontra zombik”?

- Aham.

- Mivel nem rég adták ki, ezért még nincs meg.

- Egy haveromnak a rokona ’játékkészítő, így be tudnám szerezni.

- Remek.

- Akarod, hogy megszerezzem?

- Nekem aztán oly mindegy.

- Akkor adsz bele zsét?

- Jah, szóval innen fúj a szél!

- Légyszi. Muszáj. Kell nekem. Ráadásul az első része kétszáz szintes.

- Kajak? Biztos nem unatkoznánk jó darabig.

- Tehát?

- Még meglátom. Akkor kimész?

- Nem, még mindig unatkozom.

- Tudod, kik laknak a szomszédban?

- Nem, kik?

- Én sem tudom. Vagyis egy velünk egykorú fiú biztos.

- Honnan veszed?

- Mondhatni, összefutottunk.

- Pasi jelölt?

- Eszed tokja. Nekem nem jön be.

- Egyáltalán, van valaki, aki neked bejön?

- Hm, nem hiszem.

- Nem hiszed?

- Tudod.

- Mit?

- Azt.

- Mármint?

- Hogy nem voltam szerelmes.

- De tetszett már valaki, nem?

- Gondolom.

- Milyen vagy már!

- Milyen vagyok?

- Micuko!!!! Egy irtó jóképű srác téged keres!!!!!!! – egyszerre tátottam el a szám a tesómmal együtt. Hogy, miért? Mert ezt a mondatot Elena kiabálta.

- Jóképű srác? Szóval így állunk?

- Csak Akatsu jött át. Segítenem kell neki.

- Először Luna, aztán Akatsu. Valami pszichológusnak készülsz?

- Még nem gondolkodtam rajta, de most kihúzhatnál a szobámból.

- Ja, igen. Semmi kép sem szeretném megzavarni a ran…

- Befogod, kihúzol, és holnapig nem kerülsz elém. – tisztáztam röviden.

- Szívesen meghallgatnám Akatsu problémáját. – türelmem a finishbe ért. Tekintetemmel felemeltem az ágyról és lebegni kezdett. – Hé, tegyél le! – A szobámból dobjam ki, vagy az ablakból?

- Hali Mi… - Akatsu lépett be, én pedig egy pillanat alatt engedtem le Kylet az ágyra. Mármint, inkább ledobtam.

- Szia Akatsu. - mosolyogtam.

- Te az előbb lebegtél? - nézett a tesómra értetlenül.

- Mi? Dehogy. Csak az ágyamon ugrál, hogy idegesítsen. Inkább menjünk el sétálni, mivel úgy sem hagy békén. - sikeresen eltereltem a témát, majd magammal is húztam.

- Elég fiatalos a mostohaanyád.

- 33 éves.

- Tehát… 15 évesen szült először.

- Valószínűleg. Viszont inkább foglalkozzunk a gondoddal.

- Amint mondtam, lehetőség van egy korábbi időpontra. De nem vagyok biztos benne, hogy meg tudom csinálni.

- Hm. Azóta a bukás óta, tanulod rendesen a spanyolt?

- Igen. Minden nap.

- Hm, és, hogy megy?

- Elég jól. Még a folyékonyan beszélést kell gyakorolnom, de már minden tételt alaposan áttanultam.

- Hm, ismételgess sokat és menni fog.

- Lehet, de akkor sem vagyok biztos.

- Hm.

- Mit hümmögsz?

- Ja, semmit, Csak ez a gondolkozós szavam. Szerintem az önbizalmad a gond. Egyáltalán nincs, egy kevés sem.

- Ez nem igaz. Inkább, nem szeretnék megint megbukni.

- Hm. Szeretnéd, ha elmennék veled a vizsgára? Támaszt nyújtani.

- Az jó lenne.

- Oké.

- Egy kérdés: mikor menjek?!

- Ha tőlem kérdezed, akkor próbáld meg most szerdán. Lehet, félév múlva már elfelejtenéd az egész anyagot, amit megtanultál.

- Én még mindig nem vagyok biztos…

- Akkor, miért kéred, hogy segítsek? Te kértél meg arra, mondjam meg, mit tegyél. Én ezt mondom. Ez a tanácsom.

- Jó, igazad van. Megpróbálom.

- Helyes. Ez gyorsan ment.

- Őszintén. Komolyan nem haragszol Lunára?

- Aj, hányszor kell még elmondanom: nem.

- Azt hittem, tetszik neked a bátyám.

- Helyesnek helyes, de semmi érzelmi szál nem köt hozzá. Mond csak… Voltál már szerelmes?

- Milyen kérdés ez? Persze. A velem egykorúak közül mindenki szerelembe esett már, legalább egyszer.

- Milyen érzés?

- Te soha nem szerettél bele senkibe? - megráztam a fejem. - Furcsa lány vagy. Nos, olyan, mintha senki nem létezne neked, csak ő. Egyfolytában rá gondolsz, megtennél érte bármit. Mikor a közeledben van, izgulsz, remegsz, néha el is pirulsz, valamint akaratlanul rádjöhet az az 1000 wattos vigyor.

- Tényleg? Szerinted, én is fogok így érezni?

- Természetesen. Idő kérdése. Mesélj. Van már rá esélyes? - erre a kérdésre nincs válaszom. Több fiú is került az életembe, csak úgy, hirtelen. Eddig csak Kyle volt, de most… Igazából tartom magam a szerelem mentes életemhez, viszont megeshetnek dolgok.

- Egyelőre nincs.