II. évad 19. rész

19. rész

- Na, indulunk már? - toporzékolt Kyle az ajtóban.

- Fiam, higgadj le.

Na, ja. Szombat délelőtt 11 órakor itt vagyunk az előszobánkban. Elena összeszedi az itt-ott elhagyott apróságokat, Keyko a telefonján kockul (ki hitte volna?), Reiko a videojátékait számolgatja, Kyle be van sózva, apa a horgászcuccaival szarakodik egy sort, én pedig a hajamat tépve figyelem a családi idillt. Hát, nem csodálatos? Amikor végre mindenki kifutkosta/kipakolta magát, elindultunk. Hállelújá! Mivel egy kocsiban nem fértünk volna el mindannyian, ezért az egyikben Reiko, Elena és én ültünk, a másikban Keyko, Kyle és apa. Nem értem a logikát. Miért nem ment mindenki a saját famíliájával? Vagy a fiúk együtt, én pedig Elenával? Mondjuk most már mindegy. Az úton Reikoval sutyorogtam:

- Szerinted, miért így jöttünk? - tette fel a kérdést, ami engem is foglalkoztatott.

- Fogalmam sincs. Mondjuk nem is érdekel már. Inkább az izgat, hogy milyenek a tesóitok.

- Nos, Lola 17 éves és Keyko ikertestvére. Leyla 18 és idén negyedikes. Mind a kettőjüknek sötétbarna szeme van.

- Á, tehát… Te vagy az egyetlen kék szemű.

- Meg anya. Apukánk barna szemű volt.

- Igen, gondoltam. Mivel máshogy nem igazán… Várj! Mi az, hogy volt?

- Már meghalt. Nem sokkal a születésem után. Autóbalesetben.

- Ó, részvétem. Nekem az anyukám halt meg, születésemkor.

- Öm, sajnálom.

- Nem kell. Ha nem halt volna meg, akkor-az anyád nem. - milyen furakodna, az életembe-akkor most nem beszélgetnénk.

- Ezt úgy mondod, mintha szerelmes lennél belém. - milyen pofátlan már. Kiröhög.

- Aha, csak is azért mondtam. - forgattam a szemeim.

Megálltunk egy hatalmas ház, vagy inkább már-már palota előtt. Talán valami herceg hívott ebédre?

- Na, gyerekek. Megérkeztünk.

- Miféle nemesi családhoz vagyunk hivatalosak? - kérdezte Reiko.

- Hát, magunkhoz. - nevetett fel Elena.

- Itt fogunk lakni? - tátottam el a szám.

- Menjünk, Mitchelék már a kapuban állnak.

Így esett meg, hogy én majdnem hátast dobtam. Bementünk és Reiko tök lazán a sarokba dobta a holmiját.

- Melyik lesz az én szobám?

- Reikém, tudom, hogy lelkes vagy, de nyugodj le egy kicsit. - és itt fogott el megint a röhögő görcs.

- Igen Reike. Higgadj le drága tündérbogaram. - kényeskedtem.

- Hahaha. Nagyon vicces.

Miután nagy nehezen körbevezettek és eldöntöttük, ki hol lesz, én be is estem a szobámba. De ezt szó szerint kell érteni. Persze most sem sikerült nyugton lennem, mert Reiko az ágyamra ugrott, én meg majdnem felsikkantottam.

- Reiko! A jó édes… Anyukádat! Mi a fene bajod van?

- Ja, csak jöttem szólni, hogy apád, te meg én vagyunk csak itthon.

- Aha, vagyis mi van? Hol vannak a többiek?

- Mivel apukádnak holnap kell indulnia, ezért pakol és anya viszi el Kylet az orvoshoz. Keyko meg boltba ment.

- Oké, és ezért kell ugrálni az ágyamon?

- És még az, hogy Lola és Leyla holnap jönnek.

- Nem úgy volt, hogy ma?

- De, csak Leyla szarakodott és ezért lekésték a repülőt.

- Az szép!

- Nekem mondod?

- Remélem nem olyan lesz, mint Ambry.

- Dehogy. Vagyis. Kicsit. Viszont ő a cukibb fajtából. Te is simán megkedveled. Jó fej csaj.

- Remélem, de te egész délután itt akarsz lenni?

- Dehogy. Megyek SIMSezni.

- Szuper! Akkor ezt is megbeszéltük.

Lehet, mégis el kéne mennem Lunával a buliba. Nem tudok, mit csinálni. Vagy Akatsut hívjam át? Igen! Buliba megyek Lunával és Akatsuval. JEEEEEEE!!!!!

Tehát, át is hívtam mind a kettőjüket. Elég rendesen elcsodálkoztak, amikor meglátták, hova költöztem. Felmentünk a szobámba és bespuriztam a fürdőmbe egy pár ruhával. Barátnőm mániájává vált, hogy mindenképpen látnia kell engem magas sarkúban, mert tök jól néznék ki. Persze vonakodtam, de amilyen erőszakos néha… Rászántam magam. Tehát ezeket vettem fel:

- Remélem, boldog vagy. - jöttem ki botladozva.

- Még nem teljesen. A hajad egy laza kontyba kell fogni. - ezzel lelökött az ágyra, mögém jött és elkezdte a hajam tépni a fésűvel. Akatsu is visszajött.

- Hol aú voltál? Aúaúaú. - kérdeztem.

- Öm, piáért, de visszafele eltévedtem.

-XD, de hülye vagy. - válaszolt helyettem a hajamat tépő barinőm.

- Fogd be! És igyekezhetnél a hajtépéssel.

- Nem tehetek róla, hogy Mic nem fésülködik.

- Hé, szoktam fésülködni, csak nem éppen így.

- Aha.

- Hali skacok. Miért vagytok kiöltözve? - jelent meg Reiko.

- Megyünk bulájozni. - fogta fel szőke tincseimet a „fodrászom”. - Te is jössz?

- Hát, ha anya elenged. - Luna elkezdett nevetni.

- Ch. Ha nem enged, akkor szökj ki. Én is így szoktam.

- Na, megyek azt, megkérdezem.

- Lun, anyukád most elengedett?

- Nem találtam otthon, ezért csak úgy eljöttem.

Részéről ennyi is volt. Végre kész lett és Reikot is elengedték. A szórakozó helyre érve már el is vesztettem barátnőmet, úgyhogy a két fiúval leültünk a bárpulthoz.

- Mit adhatok? - wow. Milyen helyes a pultos srác.

- Azt hiszem, én kérek egy vodka narancsot. - válaszoltam elsőnek.

- Nekem jöhet ugyan az.

- Én egy kólát kérek.

Hm. Tehát Reiko, én és valószínűleg Luna berúgunk, Akatsu józan marad. Szuper!

- Mi van veled? Miért nem iszol?

- Most nincs kedvem leinni magam.

Ez az este is jól kezdődik. A clubban semmi különöset nem láttam. Sötétség (körülbelül, mint Kyle fejében), kettő diszkó gömb, üvöltő zene, Josh, Dj-k, részeg fiatalok. Szóval semmi említésre méltó. Várjunk! Mi van? Josh?