II. évad 7. rész

7. rész

- Mit csináltok? Azt ne oda tegyétek! Mit keres a szőnyeg a lámpán? Reiko! Ne zabáld fel a rágcsát! - és ez csak pár dolog azok közül, amik miatt szólnom kellett. A srácok nem igazán jártasak buli előkészületekben. Végül aztán csak sikerült mindent rendbehozni. Mivel barátom nem sok van, ezért szinte az egész sulit meghívtam.

- Na, végre kész vagyunk. - sóhajtott Keyko.

Csengettek, én pedig ajtót nyitottam.

- Szia!

- Szia, Luna!

- Hoztam egy kis édességet a bulira.

- Oh, köszi. Jól is jön, ha már Reiko felette a kaja felét. És? Itt maradsz, vagy még hazamész a buli előtt?

- Szerintem maradok.

- Akkor gyere. - rántottam be.

- Hali skacok!

- Csá Lun! - a bátyám nagyon elragadó, nem?

- Minden készen áll?

- Aha.

- És, miért van a szőnyeg a lámpán?

- Na, ez egy jó kérdés. - csatlakozok a beszélgetéshez.

- Ja, csak úgy. Díszítés. - vigyorog Kyle.

Megint csengettek. Miután közöltem a bátyámmal, hogy takarítsa le onnan a szőnyeget, de nagyon gyorsan, ki is nyitottam az ajtót.

- Helló! Hoztam piát. - állt előttem Akatsu.

- Köszi, de ez nem lesz egy kicsit sok?

- Az egész suli itt lesz. Nem hinném. Szerintem még kevés is.

- Areto, hol van?

- Később jön, de lehet, hozza magával Szerinát is.

- Miért? Ne érts félre. Nincs ellene kifogásom. Csak nem hiszem, hogy Szerina szívesen jön a bulimba.

- Csak azért jön, mert Areto nem meri egyedül hagyni otthon.

- Ugyan, hiszen már 14 éves. Tud magára vigyázni.

-A szüleink nem szeretik, ha egyedül van otthon, de, ha zavar…

- Dehogy! Lehet, végre sikerül vele összehaverkodnom.

- Ahhoz sok szerencsét! - veregetett hátba, majd bement a nappaliba. Jó fej, nem? Még egy órát vártunk, aztán meg is érkezett szép sorjában mindenki. Este nyolckor, tőlünk zengett az utca. Szombat van, ezért nem hiszem, hogy ránk hívják a rendőrséget. De ha mégis, akkor ez van. Mindenki jól szórakozik, és ahogy látom, elég sokan csorgatják a nyálukat Lunára. Biztos egy csomó hódolója van. Aretot is látom, éppen Szerinával vitatkozik valamin. Ha jól hallom, a fiú azt mondja éppen a húgának, hogy ne igyon piát. Hm. Tényleg! Azért egy 14 éves lánynak nem kéne alkoholt innia. Ez emlékeztet magamra. Ha nem ittam volna azon az estén, akkor… Á, hagyjuk. Már lassan három éve történt. Látom Ambryt, ahogy nyomul Keykora, aki körülbelül a harmadik sört issza. Szegénykém. Csak így bírja ki azt a szőkét.

- Na, mizu? - jön oda hozzám Luna.

- Semmi.

- Miért nem táncolsz valakivel?

- És te? Miért nem táncolsz valakivel? Szerintem lenne elég jelentkező. - vigyorgom.

- Jelentkező az van, de egyik sem az esetem.

- Hű, de válogatós itt valaki.

- Igen? És mi a helyzet veled? Tetszik valaki?

- Nem gondolkodtam még rajta. Csomó helyes fiú jár a suliba, de azt hiszem, nincs meg egyikőjükben sem az a különlegesség, amire én vágyom. - ez valamennyire igaz, de nem teljesen. A helyzet a következő: nem szeretnék halandóval összejönni. Vámpírok közül csak Danielt ismerem. Lehet, soha nem lesz pasim.

- És még én vagyok a válogatós. Na, mindegy. Megyek enni.

Nekem is kéne már valamit csinálni. Ez így nagyon uncsi. A saját bulimon unom magam halálra. Akkor körbenézek egy kicsit. Lássuk csak! Szerina egy másodikos sráccal beszélget. (Gondolom, a bátyai nem tudnak róla.) Keyko smárol a szöszivel. Várjunk! Mi? Na, ne! Ilyen mélyre süllyedtél Keyko? Habár amennyit ivott, nem is csodálom. Kyle Akatsuval és a haverjaikkal dumál. Areto… Egyedül ül a kanapén. Remek! Egy sorstárs.

- Szia. - ülök le mellé.

- Szia. - mosolyog rám.

- Neked sem jön be a buli, igaz?

- Nem erről van szó, csak Szerina miatt aggódom.

- Hagyd élni. Talán akkor hallgat rád.

- A szüleim azt mondták, vigyázzunk rá.

- Igen, de te is, Akatsu is és én is voltunk 14 évesek. Ebben a korban kezdtünk el lázadni. Bárhogy próbálnád megállítani, hidd el: nem sikerülne.

- Talán igazad van. Na, és, táncolnál velem?

- Öm, persze, hiszen úgy is unatkozom.

Szóval táncoltunk. Buliztunk. Inkább nem ittam, hiszen én vagyok a házigazda. Az, hogy nézne már ki, ha én is a sárgaföldig leinnám magam? Láttam, Luna beadta a derekát és táncol egy sráccal. Akatsu és Kyle még mindig beszélgetnek. Azért figyelek a bátyámra. Képes lenne ugrálni meg táncolni ilyen állapotban, ami ebben a helyzetben nem éppen szerencsés.

- És, milyen, hogy hirtelen lett még két bátyád?

- Semmilyen. Mármint, furcsa, hogy egyik nap még kettesben vagyok Kyleval, másik nap apánk bejelenti, hogy barátnője van, harmadik nap pedig hozzánk költözik kettő srác. Viszont nagyon jó fejek. Jól kijövünk egymással.

- Az tök jó! És… - Areto folytatta a mondatot, de nem figyeltem rá, mert hirtelen éles fájdalom nyilallt a fejembe. Éreztem valami veszélyt. Valami nagyon nem jót. - Hé, jól vagy?

- Öm, egy kicsit szédülök.

- Gyere, ülj le. Én hozok valami innivalót.

Épp hogy csak elment, már meg is láttam a veszély forrását. Josh. Itt van. De miért? Nagyon nem akartam, hogy eljöjjön. Nincs kedvem egy botrányhoz. Várjunk csak! Felfele indul a lépcsőn. Mi a jó égért? Utána menjek? Minden porcikám azt sugallja, hogy ne, de nem bírom megállni. Követem. Bemegy a szobámba. Várok fél percet és óvatosan benyitok. A fiókjaimban turkál. Mit képzel ez magáról? Nyugi. Nem vehet észre…

- Szóval, kontaklencsét hordasz? - hogy vett észre? Hiszen nagyon halk voltam.

- Igen, a látásom miatt.

- Szerintem tökéletes a látásod.

- Nem tartozok neked magyarázattal. Egyébként meg, mit keresel a szobámban?

- Tudom, hogy titkolsz valamit, és kb. sejtem is, hogy mit.

- Vagy csak annyira unatkozol, azért, mert nincsenek barátaid, hogy bemesélsz magadnak mindent.

- Mert neked annyi barátod van igaz?

- Nem. Valóban nincs sok barátom, de még csak nem rég jöttem, ezért ez természetes.

- A-a. Régen sem volt sok.

- Nem vagyok barátkozós típus.

- Vagy csak nem fogadtak el olyannak, amilyen vagy. - lépett egyet felém, de én nem hátráltam.

- Ehhez, semmi közöd!

- Lehet, de kíváncsi vagyok. Mondjuk a szüleidre. Ugye apád nem egy mintaapa? - honnan tudja?

- Ehhez végképp nincs közöd.

- Szóval igazam van. - jött egészen közel. - Sajnállak, hogy csak egy alkoholista apára futotta.

- Fogd be! - kiabáltam rá.

- Képzelem, milyen lehet az anyád. - az anyám? Nem, ezt nem.

- Az anyámat ne vedd a szádra! - tört ki belőlem a sírás.

- Miért? Talán ő is alkoholista? Esetleg már elvonón van? Vagy az utcasarkon? - lendítettem a kezem, de ő elkapta és magához rántott. A csuklóimat erősen szorította. Nagyon közel voltam hozzá. Nem értem. Hogy tudhat ennyi mindent a családomról? A sírás olyan szinten fojtogatott, azt hittem megfulladok.

- Engedj el! - kiabáltam és mocorogtam, majd a szemébe néztem. A gúny egyből eltűnt belőle. Az érzéseit nem tudtam kiolvasni, de ez más. Most nem olyan, mint amilyen szokott lenni.

- Mi történt anyukáddal? - kérdezi, számomra tőle ismeretlen hangon. Tényleg megenyhült? Mindenesetre nem engedett el.

- Már mondtam: nincs hozzá közöd. Szállj le rólam!

- Te követtél. Mindenáron a közelemben akarsz lenni. Viszont ennek vannak következményei.

- Nem, én csak meg akarom tudni, miért vagy ilyen.

- Ne akard megtudni. Csak kerülj el, vagy nagyon megjárod. Ez a végső figyelmeztetésem. Ha még egyszer követsz, esetleg az utamba állsz, megismered az igazi énem. - nagyot lökött rajtam és kiment a szobámból. Én lecsúsztam a szekrényem mellé. Honnan tud ennyi mindent? Kyle tuti nem mondott semmit, de akkor mégis honnan? Muszáj kiderítenem róla pár dolgot. Még azt is sejti, mi vagyok. Ez így nem jó. Nagyon nem. Negyed óra múlva fel is keltem a földről. Nem kentem magamra sminket a buli előtt szerencsére. A szemeim már nem pirosak. Vissza kell mennem a többiekhez. Igen. Ezt is tettem. Viszont, ahogy a nappaliba értem ez a látvány fogadott: Reiko a kanapén fekszik véres kézzel, valószínűleg részegen. Egyből futottam hozzá.

- Reiko. Mi történt veled? - elájult. - Reiko. Ébredj fel. - pofozgattam finoman, de semmi reakció. Bevittem a szobájába és már mentem volna ki, amikor megszólított.

- Micuko.

- Hm? Végre felébredtél.

- Nagyon fáj a kezem. - tényleg! Én hülye, elfelejtettem a kezét.

- Várj egy kicsit. - kiszaladtam a konyhába egy vizes rongyért és elkezdtem tisztogatni. - Mi történt veled? - nem válaszolt. Megint elájult.

- Hé, mi történt? - jött be Keyko az alkoholtól tök vidáman.

- A testvéred megsebesült.

- Ja, csak ennyi?

- Mi az, hogy csak ennyi?

- Könnyen gyógyítható. Figyelj csak. - letérdelt Reiko ágya mellé és a kezét, a testvére keze fölé tette. Majd valami kis fényt lehetett látni és Reiko sebe begyógyult. Köpni-nyelni nem tudtam. Ilyen simán megmutatja? Mondjuk részeg, de azért én ilyet akkor sem tennék. Gyógyít. Tehát igaza van Kylenak. Keyko egy vámpír.