Fordító

2014. augusztus 4., hétfő

II. évad 3. rész



3. rész
--Szia. - írtam rá.
--Szia.
--Holnap nincs kedved átjönni?
--De, szívesen. J
--Akkor suli után hozzám megyünk.
--Oksa.
Lehajtottam a laptopom és amikor hátrafordultam, megint a drága mostoha tesómmal találtam szembe magam.
- A pasid?
- Mi? Nem. - álltam fel. - Csak, én is új vagyok a suliban és ő meg egy másik lány a barátaim egyelőre. - dőltem be az ágyba.
-Á, értem. - követte a példám, viszont elég közelre feküdt. - És mi az igazság?
- Mármint?
- Hogy törött el a tesód lába igazából?
- De hát, már elmondta.
- Viszont úgy hiszem, ez nem az igazság. - mi van? Honnan tudja?
- De, ez az igazság. - fordultam el tőle. Nem bírok a szemébe nézve hazudni. Nem megy.
- Hát jó. - ilyen könnyen bevette? Hála Istennek! Elaludtam és reggel kipattantak a szemeim az óracsörgésre. Keyko is felébredt, viszont én gyorsan kiszaladtam a fürdőbe, mert ha megváltozott a szemem, akkor nem lenne tanácsos látnia. És igen. Feltűnően vörös. Csodás. A kontaklencsém viszont a szobámban van. Remek. Mondjuk, drága mostohabátyám még az ágyat nyomta, megér egy próbát. Kilopakodtam és már éppen a fiókomból vettem ki a szemembe valót, amikor Keyko megfogta a vállam. Ledermedtem. Most mi lesz? Nem fordulhatok meg.
- Mi az, Keyko?
- Csak szédülök és nem bírok stabilan állni. - segítenék, de nem láthat meg.
- Mindjárt segítek, de előbb beteszem a kontaklencsém. - mennék el, de ő visszaránt.
- Kérlek, alig bírok állni. - rogyadozott és kezdett összeesni, de hirtelen megfordultam és elkaptam. Abban a pillanatban élesen belenézett a szemembe, én pedig becsuktam és a fiút az ágyra löktem. A fürdőben betettem a kontaklencsém és összekészülődtem. Meglátta a szemem. Most mi lesz? Mikor kiléptem, úgy kezeltem a fiút, mint aki semmit nem látott. És ő sem hozta fel.
- Jobban vagy? - kérdeztem sietve.
- Azt hiszem. De nektek nem kötelező egyenruhát hordani?
- Nem.
- Nekünk Párizsban kötelező volt.
- Hát, a mi iskolánk nem ragaszkodik ilyenekhez.
Miután ezt megvitattuk, lementem és a srácok is készen álltak az indulásra.
- Na, és Reiko. Z-s leszel vagy A-s?
- Z-s, mert szeretek énekelni és basszusgitározni.
- Az király. Én is szeretek énekelni.
- Akkor miért nem z-be jársz.
- Mert egy igazi kocka csaj is vagyok. És te Keyko?
- Én nem tudok énekelni, jobban bírom a táncot.
- Mármint, melyik osztályba fogsz járni?
- 11. a
- Akkor osztálytársak leszünk és Akatsu mellé kell majd ülnöd, mivel csak mellette van hely.
- Akivel tegnap chateltél? - kérdez vissza.
- Ig…
- Mi? Te tegnap chateltél Akatsuval? - vigyorog Kyle.
- Csak megkérdeztem tőle, hogy suli után nincs-e kedve átjönni.
- Ja, azt hittem Areto felől érdeklődsz. - kuncogott, én meg szokás szerint forgattam a szemeim. A suliban Luna támadott le.
- Juhú! Kettő fontos hírem van.
- Igen?
- Igen. Az egyik, hogy jön hozzánk egy új fiú.
- Ezt én is tudom. Mi a másik hír?
- Felvettek testőrképzésre.
- Testőr szeretnél lenni?
- Aha. De csak májusban állhatok szolgálatba. Mert akkor leszek 18. Hat hónapos a képzés és én októberben kezdem el.
- Hát, ez remek hír! - örültem vele. - Nem láttad Akatsut?
- Öm, az előbb itt kóricált valahol, azt hiszem a fiúmosdóban van. Eléggé letörtnek látszott.
- Tényleg?
- Igen.
Odamentem a fiúmosdóhoz és vártam. Közben megláttam Aretot. A haverjaival hülyült. Már nyílt is a fiúmosdó ajtaja.
- Szia Akatsu!
- Szia. - tényleg letörtnek látszik.
- Mi a baj?
- Ennyire látszik?
- A folyosó végéről is ki lehet szúrni.
- Megbuktam a spanyol vizsgán.
- Te tudsz spanyolul?
- Úgy tűnik, nem.
- Jaj, ugyan már. Biztos lehet, pótvizsgázni.
- Igen, félév múlva.
- Na, ne szomorkodj! Másodjára biztos sikerül majd.
- Ki mondta, hogy megpróbálom még egyszer?
- Még szép, hogy megpróbálod.
- Egyébként is. Egy csomó focimeccsünk lesz és…
- Te focizol?
- Ühüm. Én vagyok a focicsapat kapitánya.
- És ezt csak most mondod?
- Nem kérdezted. De miért?
- Oda vagyok meg vissza a fociért.
- Kajak? Nagyon kevés lány szereti. Szinte nem is ismerek olyat.
- És lányokat is bevesztek?
- Eddig egy lány sem jelentkezett. Nem tudom. Talán próbáld meg.
- Majd meglátom. Visszatérve a spanyol vizsgára… Ha feladod, kinyuvasztalak. - mosolyogtam édesen.
- Miért ennyire fontos neked, hogy ne adjam fel? Hiszen nem rég ismertél meg.
- Igen, de te meg azt mondtad, barátok vagyunk.
- És?
- És a barátok kiállnak egymás mellett. Nem nagy tragédia, hogy megbuktál egy nyelvvizsgán. Nekifuthatsz újra.
- Köszi. - ölelt meg.
- Mire valók a barátok?
Tesire menet, megakadt a szemem Joshon. Engem bámult. A tekintete még a szokásosnál is szúrósabb volt. Mi baja lehet? Hiszen nem csináltam semmit, még.
- Hé, jössz? - szólt utánam Luna.
Persze.
Az öltözőben elkezdett nekem dumálni olyan nagy mosollyal a száján, mint aki legalábbis meglátta a húsvéti nyuszit.
- Szóval májustól egy fiút kell majd védenem. 18 éves. A szülei folyton utaznak és piszkosul gazdagok. Nekem, meg még egy férfinak kell őriznünk. Direkt szerettek volna egy fiatalabb testőrt is erre a feladatra, hogy a fiuk, ellegyen, és ne érezze magát kényelmetlenül.
- Aha, szóval így, be tudsz pasizni.
- Dehogy! Pont az a helyzet, hogy nem jönnek be a gazdag srácok. Nagyon el vannak telve maguktól.
- Aha, értem.
- És mi volt az a szemezés Joshsal?
- Tőlem kérdezed? Nem láttad, hogy bámul?
- De, mintha meg akarna ölni. Mit csináltál?
- Semmit.
Tesin fociztunk. Akatsu, Keyko, én, és még három lány volt a csapatunkban. Az ellenfelünk pedig Luna, Josh, Kyle és még egy lány, meg kettő fiú.
- Hát, ez necces lesz. Kettő fiú és négy lány lesz, kettő lány és négy fiú ellen. - vázolta Akatsu.
- Igen, csak hogy én tudok focizni. - bíztattam.
- Viszont ők nem. - mutatott a három lányra.
- Tudod, a remény hal meg utoljára. - paskoltam meg a vállát. - Amúgy meg nektek, fiúknak, már a vérében van ez a sportág, csak fejleszteni kell.
Szóval neki is kezdtünk a játéknak. Nálunk volt a labda. Akatsu passzolta Keykonak, Keyko pedig nekem. Jött felém Luna, de kicseleztem. Aztán Kyle következett. Vele már nehezebb dolgom van, mert általánosban focizott. Megálltam előtte és a labdát is megállítottam.
- Na, mi van hugi? Csak nem bepisiltél? Na, de kérlek. A bátyádtól?
- Álmodozz csak! - és egy gyönyörű szép íves mozdulattal futottam is tovább. Josh hirtelen a semmiből mellettem termett és fellökött, de úgy, hogy a kapufélfába vertem a fejem.

2 megjegyzés:

  1. Szia! Tökre tetszik a blogod, fordulatos, izgi és sok a történés benne! Csak így tovább, várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm! Igyekszek változatosan írni. :)

    VálaszTörlés