II. évad 2. rész

2. rész

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ! - kiáltok fel.

- Mi van, csak én vagyok. - dőlt lazán az ajtófélfának. Még így is tök normálisan mozog, pedig eltörött a lába.

- Kopogni, már nem menő?

- Minek? Épp eleget láttalak bugyiban.

- Ja, kemény 6 éves koromig. Na, tűnjél ki a szobámból, de nagyon gyorsan! - dobom meg egy plüss macival. Ő meg kirohan. Várjunk csak! Kirohan? - Ne rohangálj, hülye gyerek!!! - Ch, ha már a bátyám idióta szokásait sem szokom meg, akkor mi lesz, ha beköltözik hozzám az egyik fiú? Erre inkább nem is gondolok, pedig muszáj. Végül azért rendbe szedtem magam és lementem. A két új a kanapén ült.

- És srácok, hány évesek vagytok? - jött hirtelen a kérdés.

- Én 16, a bátyám meg 17 idén. - válaszolt Reiko.

- És te? - érdeklődött Keyko.

- 17 leszek december 20.-án.

- Érdekes.

- Mi?

- Egyáltalán nem hasonlítasz a tesódra.

- Jah, a hajam miatt, ugye? Tudjátok, elég régóta festem.

- Á, értem. - de nem nagyon hitte el. Érdekes.

- És ki fog velem aludni? - váltottam témát.

- Keyko, mivel egyidősek vagytok.

Nekem mondjuk tök mindegy. Viszont most, hogy apa elment, tarthatnék egy házibulit. Persze nem ma, hanem a jövő héten, mivel holnap suli.

- Mit szólnátok egy házibulihoz itthon? Csak pár haveromat hívnám el. Jövő hét szombaton. Apa csak vasárnap jön.

- Király lenne! - lelkesült Reiko.

- Remek, és melyik suliba jártok?

- Nos, most költöztünk ide Franciaországból, apátok miatt, ezért új sulit kell kezdenünk. Azt hiszem oda fogunk járni, ahova ti.

- Oh, szerencse, hogy apa most szeretett bele anyátokba, mert mivel év eleje van, ezért viszonylag könnyű lesz a beilleszkedés.

És tényleg így gondoltam. Hiszen itt nekem sem nehéz barátokat találni, ami elég fura, de még csak kettő hét telt el. Visszatérve a srácokra… Egyenlőre jó fejek és helyesek. Nem lesz gond, talán csak Keyko bőrszíne.

- Keyko? - fordulok a fiú fele.

- Hm?

- Már bocs, de miért ilyen fehér a bőröd? - ahogy feltettem a kérdést, egy kicsit elkezdett izgulni, de csak alig érezhetően.

- Ömm. Sehogy sem tudok lebarnulni, akár hogy is próbálok. - hazudik. Ebben biztos vagyok.

- Aha, értem. Nos, akkor Reiko, te már tudod, hol fogsz lakni. Gyere Keyko, megmutatom a szobám. - indultam el és ő is jött utánam. Furcsa érzésem van, vele kapcsolatban. Nem tudom, jó-e vagy rossz, de furcsa. - Szóval ez az én kis… Birodalmam, ami most már a tied is.

- Jól néz ki. Lolának biztos nagyon tetszene.

- Lola? - kérdezek vissza az ismeretlen név hallatán. Talán a barátnője.

- Az ikertesóm. - vagy nem.

- Szóval hárman vagytok?

- Négyen, mert egy nővérünk is van.

- Apa nem mondta.

- Ők még kint vannak Párizsban. Ha meglesz az új ház, akkor költöznek haza.

- Jó tudni. Arról is tudsz, hogy egy ágyban kell aludnunk?

- Ja, mondták. Amúgy van wifid?

-ŐŐŐ, nincs. Tudod, egy barlanglakó vagyok, akinek se net, sem Tv nem szerepel a szótárában.

- Kár. - öcsém ez a gyerek jól ki fog jönni Kyleval. Olyan sötét, mint a tesóm.

- Van laptopom és amint látod Tv-m is.

- Használhatom?

- Öm, persze. Én addig készítek valami ebédet.

Lementem a konyhába. A srácokat nem láttam. Biztos a szobáikban vannak. Te jó ég! Hiszen Kyle a szemem láttára mászkált egyedül a mankóival. Most már mindegy. Egyszer még komolyabb baja fog esni. Szóval. Nekiálltam a második kedvencemnek. Somlói galuska. Nyami. Már nagyon rég ettem. A bátyám istenien készíti el. De nem tudom, hogy az újdonsült bátyáim, szeretik-e. Legfeljebb, ha nem, akkor főzök valami mást is. Lássuk csak. Hozzávalók vannak. Tehát kezdjünk neki… 1 órán keresztül készítettem, de végül kész lett. Jippi!

- Srácok!!! - ordítottam, hogy mindenki halja. - Kész az ebéd!!!

Felfutottam Kyle szobájába, hogy ne egyedül jöjjön le. A két fiú már az asztalnál ült és ránk vártak.

- Nem tudom, szeretitek-e, de ha nem…

- Viccelsz? Kedvenc kajánk! - örült Reiko.

- Akkor jó.

- Hogy törött el a lábad? - fordult Keyko, Kyle felé.

- Leestem a lépcsőn. - vetette oda lazán a tesóm.

- Mikor?

- Múlt hét szombaton.

- Nem hiszem, hogy egy lépcsőről leesés miatt gipszbe kell tenni a lábat.

- Pedig vannak esetek, amint látod. - a bátyám kezdett ideges lenni, ezért közbeszóltam.

- Kértek még?

- Kösz nem.

- Én sem.

- Nekem jöhet még egy kicsi. - Reiko tényleg nagyon szeretheti.

A srácok felmentek a szobájukba, most nem mentem Kyleval. Reiko evett még, én pedig követtem a fiúk példáját. Keyko a gépnél írogatott valamit. Azt hiszem, egy blogot. Amikor beléptem, hátranézett.

- Ömm, bocsi. - minek is kérek bocsánatot? Hiszen ez az én szobám.

- Nem értem, miért kérsz bocsánatot, hiszen ez a te szobád. - na, jó, hogy ezzel ő is tisztában van. Estig kockultam a telefonomon és hihetetlen, de Keyko is a laptopomat nyomkodta egész délután.

- Én bemegyek a fürdőbe. - előkotorásztam a törölközőm és kb. ötezerrel száguldottam be a zuhany alá. Mikor kész lettem, nagyon nem örültem. Basszus! Bent hagytam a pizsim. Szuper! Magamra tekertem a törcsit és kimentem a szobámba. Keyko, abban a pillanatban állt fel a laptopom elől. Megfordult, és ahogy meglátott, leblokkolt. Engem nézett meredten. Közelebb lépett. Ez mi az istent csinál? Kikerültem és előkotortam az animés pizsim.

- Itt hagytam a pizsamám. - magyaráztam és magamra csaptam a fürdőajtót. Csak nem egy perverz? Úgy bámult, mint… Vagyis nem. Nem akart semmi rosszat, mert azt éreztem volna. De akkor miért közeledett? Hagyjuk. Nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót.

-Á! - kiáltottam fel, nem nagy hangerővel, mert Keyko az ajtó mellett állt.

- Bocsi, ha megijesztettelek. - á, nem ijesztett meg. Csak puszta jókedvemből sikítottam. Nem egyértelmű? Inkább nem szóltam semmit, csak laptopoztam egyet. Fennt volt Akatsu.